2009. június 30., kedd

HISZTI

... márpedig a köbön, sőt a negyvenhatodik hatványon! Természetesen Marci. És végre nem csak akkor produkálja ezeket a dolgokat, amikor hármasban vagyunk Vencellel, hanem a szeretett Papájának és Mamájának is nekiállt üvöltözni és eldobálni magát. Engem már meg sem lepett, nem úgy a nagyapját. Teljesen kiakadt, hogy mit tud ez a gyerek! Mondtam, nem újdonság, előfordult már máskor is.

Ennek örömére kiharcolta, hogy ott aludhasson a mamájáéknál délután. Még jó, hogy én baromira nem így terveztem a napot, de ez őt nem zavarta. Szerencsére Vencelnek majdnem minden mindegy, ő alkalmazkodott a bátyuskájához. 5-kor jöttünk el a mamiéktól, utána bolt, majd hazafelé vettük az irányt L-el, Marci még tett egy kerülőt a kertben, utána jött haza. Este viszont kárpótoltuk egymást, jót játszottunk. Teljesen normálisan viselkedett, a hisztinek-rúgdosásnak nyomát se láttam rajta.

Egyébként amolyan semmilyen nap nem volt ez a mai ...

2009. június 29., hétfő

Egy jó nap

Végre, azt mondhatom, ez egy jól sikerült nap volt! Reggel úgy indult, mint a szokásos, Marci fél 6-kor bekéredzkedett közénk. Nem nagyon tudtuk mire vélni ezt a korai ébredést, mint utóbb kiderült, valami miatt folyik az orra. Nem lázas, étvágya van, de az orrocskája biza' folyik. Szóval az éjszaka úgy alakult, hogy fél 1-ig szoptattam, fél 4-kor kelt Vencel egy újabb körre, fél 6-kor Marci jött, fél 7-kor Vencel kelt. Úgy nézek ki lassan, mint egy holdkóros. Már az lesz fura, ha átalszok egy éjszakát!

Szóval nem sokkal fél 8 után csörgött a telefon, Mami volt az, elviszik a Marcit a bigecsbe. Hát jó. Marcikám elment kikapcsolódni, kettecskén maradtunk Vencimmel. Meghálálta a nyugalmat, evett-aludt délelőtt, így ki tudtam mosni és kicsi időm volt magamra is.

Délután megint kert volt a program, Vencel is nagyon élvezte, nézegette a faleveleket. 7 előtt elkapott bennőnket egy könnyű zápor, de szerencsére haza tudtunk jönni.

Kint készültek a képek:

2009. június 28., vasárnap

Időbeosztás

Határozottan azt gondolom, be kell szerezzek egy gyermeknevelős könyvet. De olyat, amiben tanácsokat adnak dackorszakra, testvérféltékenységre, napirend kialakítására szülőnek és gyereknek egyaránt. Nem tudom, létezik-e a piacon ilyesmi, de szét kell nézzek, mert úgy érzem, kudarcot fogok vallani Marcinál nevelésből. Kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Néha ezt érzem. Nem fogad szót. Azértse. Minden eddig belétett nevelési elv kezd kiveszni onnan és helyét valami furcsa,önállóságszagú kezdemény veszi át, melynek meglétét én annyira nem szívlelem. Próbálok harcot vívni minden egyes nap, több-kevesebb sikerrel.

Arról már nem is beszélek, hogy mostanában örömnek számít egy hajmosás, ha sikerül elkezdeni és befejezni is egyszerre, és nem kell újra vizezni a hajam, hogy meg tudjam szárítani. Öröm egy egyben elfogyasztott étkezés, egy egyben megivott kávé is. Tudom, élvezzem a pillanatot, hiszen az étel, a kávé megvár, de az első mosolyok, a leendő első kacagás csak egyszer történik, utána már csak az ismétlés látható. A pillanat tovaszáll, résen kell lenni, akkor kell készen állni, amikor annak eljött az ideje, és nem utána!

A szülői szeretet..

... az a megfoghatatlan, és soha el nem múló. Mindenen felül álló... Nem hittem, hogy valóban ennyire erős és szoros a kötelék szülő és gyermek között, de minden nap újra rá kell ébredjek, hogy mennyire fontos vagyok a szüleimnek, mennyire fontosak nekem ők, mennyire fontos vagyok a gyermekeimnek és mennyire fontosak ők nekem. Ezt a köteléket egymásba kapcsolódó láncszemekként tudom elképzelni, mely generációról-generációra száll tovább. Tudom, hogy ezeket a gondolatokat nem én találtam fel, másoknak is megfordult már a fejében minden bizonnyal, csak eddig gyermekként, mintegy "alárendelt szerepben" vizsgálhattam meg ezen köteléket, most viszont láthatom a másik oldal felől érkező érzéseket is. Vágyat az ölelésre, a dicséretre, a dédelgetésre, a bátorításra. Szülők részéről a féltést, talán a büszkeséget és a mindenen túláradó szeretetet. És hát magam részéről mindkét irányba "kötelezettségeim" vannak, melyek legbelülről áradnak, minden kényszer nélkül. Szülők és gyermekek felé a féltés, hiszen kétfelé kell már gondoskodnom. Még emlékszem, hogy mit éreztem anno, amikor még én voltam gyermek, miként néztem fel a nagy, erős és hibátlan szüleimre. Ők voltak a rendíthetetlen szikla a szememben, akik mindig ott vannak, ha kellenek. Támaszok a bajban, segítő kezek a szükségben, legjobb barátok, ha úgy kell. És most ezt a feladatot kell "átvállalnom", hiszen a gyermekeimnek nekem kell ugyanezeket adnom, hogy jó szülő lehessek. Vajon sikerülni fog-e? Képes leszek-e rá? Azt hiszem, sokat kell még tanulnom anyaságból, a tankönyv viszont láthatatlan tintával íródott...

a hétvége vázlatokban

Már-már úgy tűnik, csak ismételgetni tudom önmagam: a napok hihetetlenül gyorsan mennek egymás után. Mondjuk ha nem lenne elég dolgom, akkor csinálok magamnak. L névnapjára - és én "inkábbszülökmintszülinapottartsak" elmaradt bulimra való tekintettel szombaton családi vacsorára hívtam anyáékat. A menü ötletszerű volt, vettem húsokat, aztán "majd lesz belőle valami" elv alapján hozzáfogtam az elkészítésükhöz. Lett raguleves, sült bőrös karaj, baconbe forgatott csirkeszárny grillezett zöldségekkel, mustáros-tejfölös szelet tésztával és fatörzs-torta. Jól eltöltöttem az időt egész nap. A fiúkra hárult önmaguk szórakoztatásának feladata, Vencel úgy döntött, hogy ő inkább az apukáját szórakoztatja, Marci mesét nézett, L meg sodródott a két gyerek között. A kaja nagyon jó lett, a hangulat is hasonlóan alakult. A gyerkőcök nagyon helyesek voltak.

Azt gondoltam, az édes semmittevésé lesz a mai nap, de úgy látszik, tévedtem. Reggel bolt, bevásárlás, piac, utána anyáék jöttek ebédre, elpakolás, rendrakás. Mire ennek a végére értem, ébreszthettük Marcit, mert jöttek Petráék babanézőbe. Vencel természetesen hozta a formáját, jó bőgősre vette a figurát, elég rossz hangulatban volt. Este fürdés után megpróbáltuk megetetni cumisüvegből, ami totális kudarcot jelentett. 100ml-t hajlandó volt meginni, utána viszont egy korty se ment le, olyan volt, mint aki teljesen elfelejtette, hogyan kell cumisüvegből inni. Nem volt mit tenni, meg kellett szoptassam, bár alig van tejcsi, gyűjteni akartam egy rendes adagot számára. Ez van. Utána egyedül elaludt és most mindketten édesen pihennek az ágyikójukban.

Ja, Marci ma hajnalban leesett az ágyról, amit persze hangos sírás követett, de még álmában volt, mikor visszatettem, így gyorsan túltette magát rajta.

A fiúk újabb lépést tettek ma az összecsiszolódás útján: reggel Marci jött és "jóreggelt Vencike" felkiáltással köszöntötte testvérét. Vencus meg - mintha érezné - vigyorog a világba és "gőőő"-zik ezerrel mindenfelé. ÉÉÉDESEK... ilyenkor megint azt érzem, hogy olyan jó lenne szülni még egyszer és még egyszer és még egyszer ... és erre meg azt gondolom, hogy nem vagyok teljesen normális! :-)

2009. június 26., péntek

"24 óra nem elég!" illetve "mosoly az egész világ"

Igen, ez a kettősség jellemezte a mai napot. A fiúk ma egyszerre keltek, olyan 6 körül. Marci vissza se aludt, Vencel még picit pihent. Aztán úgy alakult, hogy kimentünk a piacra, láttunk sok érdekes gyöngyöst, pipit, mindent! Ez annyira fárasztó volt, hogy Marcim fél 11-kor el is ment aludni.

Én meg rendesen túlvállaltam magam, meghívtam a családogt szombati vacsorára, süthetek-főzhetek egész nap. Kell ez nekem? :-)

2009. június 25., csütörtök

Babamasszázs III.

Ott tartottam, hogy Marci megint a mamiéknál aludt. Mi meg elvoltunk nagyon itthon, Vencel továbbra is átalussza az éjszakákat (gyorsan lekopogom, mielőtt elkiabálnám, kopp-kopp-kopp), viszont reggel 5-fél6 körül ébresztő van egy gyors szopi erejéig. Utána vagy visszaalszik, vagy nem. Ma az utóbbi történt. Így felkerekedtünk, vettünk reggelit és beállítottunk az én elcsatangolt kisfiamért :-), akinek baromira nem hiányoztunk - legalábbis látszatra nem.

Délután elvittem Vencikét a babamasszázs tanfolyam 3. körére, de enyhén szólva közbejött minden. Evésidő volt a tanfolyam közepén, ráadásul odafelé az úton édesen bealudt, így arra a következtetésre jutottam, hogy mi kihagyjuk ezt az alkalmat, inkább csak nézőként veszünk részt a buliban. Így is lett, Vencel átaludta az egészet, sőt, hazáig aludt és még itthon is. Alig lehetett elébrszteni az evéshez. Viszont este fürdés után hagyta magát megmasszírozni, így volt sikerélményem is!

2009. június 24., szerda

2 hónap ...

Ma két hónapos lett az én Kicsikém. Ennek örömére ismét átaludta az éjszakát és úgy viselkedett egész nap, mint egy angyal. Egyáltalán nem értem, mi lehetett vele tegnap, ma semmi baja sem volt. Olyan nagyon semmi, hogy elmentünk a két hós tanácsadásra, kapott két szurit rögtön (a kötelezőt és a pneumococcus I-t is), és alig-alig sírt miatta, inkább édesen aludt a karomban. Na igen, aki nem alszik egy egész napot, annak be kell pótolnia!

Paramétereink:

Súly: 6000 gr (előző hónapban 3500 gr, gyarapodás 1500gr - meg is "dicsértek" bennőnket, ő a legjobban fejlődő baba a körzetben jelen pillanatban)

Hossz: 57 cm (sejtettem én, mert kezdtek kicsik lenni a "newborn" rucik :-) )

Azután mamiéknál voltunk, Marci megint a papával (én már kicsit sokallom a dolgot), utána aludt egy jót, Venci is aludt vele :-). Fél 4 után felkerekedtünk apával, hogy bevásároljunk és a távhős ügyeinket elintézzük, de persze nem jártunk sikerrel, a távhő szerint korrekt egy 192 ezer forintos elszámoló számla. Marci a mamiéknál aludt este, mi meg olyan csöndesfélén, elgondolkodva töltöttük az esténket.

2009. június 23., kedd

amikor már mindent kipróbáltunk..

Tegnapról mára érdekesen alakult a nap, ugyanis Vencike ÁTALUDTA AZ ÉJSZAKÁT! Fél 2-kor volt egy próbálkozás, sírdogált, de én egy pár cumidugdosással elintéztem a dolgot, és úgy látszik, ő se akart sokkal többet, mert visszaaludt. Amikor végre megébredt, el se hittem, mennyi az idő! Persze Marci mindjárt kelt vele, így 6kor komplett család lettünk, csak a szemem nem tudtam nyitva tartani. Vencus egy darabig jól elvolt, majd elment aludni. Azt hittem, a tegnapi nap után ma biztosan jól leszünk. És nem. Egész nap sírt! De szó szerint! Marcival alig tudtam foglalkozni, mert egyfolytában a Vencelt ringattam-nógattam, hogy hagyja abba, több-kevesebb sikerrel. 3 óránként szoptattam, 150-120 ml-eket evett meg, utána kis nyugi következett, majd újra a sírás.

Estére eszembe jutott, hogy lehet a kakmány az oka, hiszen már péntek óta nem láttuk ŐT. Mami elő, segítségként, de ő se boldogult az előcsalogatásával. Akkor nem tudtunk jobbat, fürdés-szopi. 220ml tej be, azóta édesen, egyedül bealudt és csönd van. Lehet, hogy éhes volt egész nap???

Megyek is most, nagyon elfáradtam, sokat sírtam is emiatt, hogy nem tudok jó anyjuk lenni a fiúknak, de biztos változik még ezen elképzelésem. Jóéjt.... magunknak is...

2009. június 22., hétfő

Visszatérve a tegnap estére: reménykedve feküdtünk le azzal, hogy Vencus miután 230 ml tejet beszopizott, boldogan-békésen végigszundítja az éjszakát és mi is büszkélkedhetünk, hogy bizony-bizony, ilyen nagyfiam van, aki átalussza az éjjeleket. De tévedtünk. Már-már kezd rítussá válni a fél 4-es ébredés. Ma is pontosan ekkor történt, hogy kicsikém felsírt, ééételt követelve! Nem tudtam ellenállni a kérésének, így szopi volt ismét. 6-kor újra ébredt, azonban ezt már nem éhes sírásnak hallottam, hanem inkább pocakfájósnak. Meg se lepődtem, ennyi evés után. Sikerült megvigasztalnom, lett belőle egy egyórás együttalvás. Nem kell mondjam, mennyire jó volt a kis szuszogó csomag mellett pihenni még egy kicsit! De fél 8-kor könyörtelenül jött újból az evés. Egyszerűen nem tudom, mi kaja lenne elég ennek a falat gyermeknek, de étvágy az van! Utána nem tudom, mi lelte szegényt, de csak sírni tudott egész délelőtt. Kapja az Espumisan-t folyamatosan, de néha már az sejtem, visszafelé sül el a dolog. Mindenesetre 1-kor sikerült végre bealudnia, azóta alszik.

Marci fiam 1-kor ért haza, nagyon hiányzott már, de ő élvezte a "nyaralást", az biztos! Első dolga ugyan az ágyához vezetett, most ő is békésen szunyókál, de ha felébred, biztos örömködünk egymásnak egy sort.

ma 27 hónap, holnapután 2

Marcell fiam ma 27 hónapos lett. Hirtelen egy pillanatra nehéz volt felidéznem a pillanatot, amikor megszületett, de aztán végül élesen bevillant az emlék, amikor a hasamra tették. Arra emlékszem, hogy valami elképzelhetetlen puha, jóillatú, nedves, gyönyörű csomag landolt a pocakomon. Boldogabb még sose voltam az életemben! És ez már bizony 27 hónapja volt.. azóta sokminden történt. Ebben a hónapban leginkább azt vettem észre, hogy ő bizony komolyan elkezdett gondolkodni és összefüggéseket felállítani bizonyos dolgok között. Kombinál. Ide-oda rakosgatja a szavakat, mondatokat alkotva. Az elváló igekötők nem nagyon mennek még, de egyébként szerintem gyönyörűen, tisztán és folyamatosan beszél. A szó szoros értelmében folyamatosan. :-) Ahogy kinyitja a szemét, nyílik vele a szája is, és meg sem áll. Én meg imádom! :-)

Ja, és még pénteken megérkezett az értesítés, felvették az óvodába! A csoportja: Szilaj Csikók. Ajjaj .. szerintem túlságosan is találó nevet választottak, talán azért, mert tudták, oda veszik fel őt? :-)

2009. június 21., vasárnap

PIhenőnap mindenkinek 2.

Mostanában úgy érzem magam, mint aki szabadságra ment. Halál komolyan. Mamiék vállukra vették a Marci nevelését, olyan értelemben, hogy ma éjjel másodszor alszik ott a héten. Ilyenre nem is emlékszem születése óta. Könnyen nem emlékszem, hiszen soha nem fordult elő. Erre az ottalvásra mostanában kezdünk "rákapni". Azt hiszem, mindkettőnk legnagyobb örömére. Ők unokáznak, mi pihenünk. Na igen, mert egy gyerekkel pihenés ám az élet! Aki nem hiszi, járjon utána! Vencel eszik-alszik éjjel, semmi más baj nincs vele, szóval nyugodtan kikapcsolódhatunk. Még egy dvd is belefér(ne), ha nem jutna eszembe száz más tennivaló, mint például rendet rakni a ruhák között, vagy összepakolni a konyhaszekrényben. Tegnap mondjuk egészen más jutott eszembe: kuglófot sütöttem. Nem is akármilyet! Először nagyon kételkedtem, hiszen a kelttészták világa messze áll tőlem, de tettem egy próbát és megérte, mert bejött! Mindenkinek nagyon ízlett! Ilyen lett, ni:

Vencel eszik .. sőt .. mivel ugye a mérlegelők társaságába tartozom, így pontosan tudom, hogy mikor-mennyit. Nem mintha ez valamiféle verseny lenne, egyszerű iránymutatás nekem, hogy mikor-miért sír. Bár kezdem kiismerni a sírását is, de azért hát mégis ... szóval mérek. A tejtermelés is elég hektikusan alakul, egyik nap két ciciből a 120 is nehezen jön össze, ma meg egyből is simán produkálja. Ja, és kéri még hozzá a másik cicit is, így összvissz 230ml tejjel ment aludni az előbb. Kíváncsi leszek, meddig bírja!

Ma anyáéknál voltunk ebéden, készült pár jó kép, teszek ide belőle:

2009. június 20., szombat

Pihenőnap mindenkinek

A tegnap esti ottalvás egészen jól ment, mondhatnám, már-már kezd gyakorlattá válni a dolog. :-) Egyszerűen mindenki élvezi, kivéve engem. Na jó, ez se igaz ilyen értelemben, de piszokul tud hiányozni ez a kis mozgógép. Fura, hogy este nincs a csivitelés, nincs a rohangászás, na és persze a könyörgés, hogy hadd ne menjünk még aludni... de azért jó egy kicsit leereszteni is. Vencel 8 után elment aludni, egészen 3/4 3-ig ment is a dolog, akkor ivott egy kis tejecskét és folytatta tovább 6-ig a szunyát. Nagyon élveztem. Az viszont tényleg hiányzott, hogy este Marci fejecskéjét simizzem, olvassak neki fel egy mesét, de tudtam, hogy ő jól érzi magát, így ezzel vigasztalódtam.

Ma nagyon elment a délelőtt, leginkább az én szükségleteimet elégítettük ki. Elmentünk, vettünk nekem egy szoknyát, mert semmilyen ruha nem jön rám, de pozitív értelemben. Minden leesik rólam, vagy bő itt-ott. Hálistennek. Ma ráálltam a mérlegre, és kellemesen csalódtam, hogy még kevesebbet is mutat, mint szeretném. (számokat inkább nem említek :-) ) Na, nem bízom el magam, de jólesett. Szóval boltról-boltra mentünk, Vencit vittük magunkkal, Marci mamázott-papázott, délben állt össze újra a csapat. Most épp szundítanak a fiúk, utána kajcsi és megyünk operettfesztivált nézni.

2009. június 19., péntek

8 hét...

Mindig is sejtettem, hogy ez a rózsaszín színű, babapúder illatú levegő egy szemvillanás alatt eltűnik körülöttem, de hogy ilyen gyorsan! Bizony, már 8 hete, hogy Vencel kiköltözött a "babalak"-ból és azóta eltökélten fejlődik. Már-már hihetetlen a gyorsaság, ahogy a kis magatehetetlen csomagból kisember válik! Igazából hozzászokhattam volna, hiszen egyszer Marcinál már megtapasztaltuk, mennyire fogékonyak ezek a pici kis emberkezdemények. De egyszerűen nem tudom ésszel felérni, mi minden zajlik le egy ilyen pici baba szervezetében. 

Szóval már 8 hét eltelt azóta, hogy a 3-as csapatból egy négyesfogat vált, és Vencel határozottan kisbaba formát kezdett ölteni. Például hízik. De nagyon. Szerintem közel 6 kiló, remélem, nem kapunk ki a tanácsadóban a jövő héten. Aztán mozog. Kezdi felfedezni a kezeit, mosolyog és figyel, boldog perceket okozva ezzel a szülőknek. A sírás kezd egész kontrollálhatóvá válni, úgy hiszem, megtaláltam hozzá az útmutatót. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ő nem vágyik annyi kézbevételre, mint Marci. Amikor elkezd nyekeregni, azonnal le kell tenni az ágyba, és ott megnyugszik.

Ma ennek ékes példáját mutatta, amikor a babamasszázs második köréhez érkeztünk. Mindig álmos, mire odaérünk, nem tud pihenni, ettől meg bepöccen és bőg. Az elején sikerült megelőznöm azzal, hogy hasra fektettem, és így meg is nyugodott, de aztán piszkálgattam, hogy legyen már egy kis masszír, erre megsértődött és sírt. Nagyon. Ki kellett menjünk a helyiségből, hogy a többiek "dolgozhassanak". Amúgy utána nagyon jól elvolt, 12-ig aludt, én meg sétálgattam a városban.

Na, Marci se unatkozott, délelőtt a szokásos bigecs Papussal, pancsizás ezerrel. Délben ebéd (na jó, majdnem fél 2 volt, mire sikerült rendbe szedni magunkat), utána alvás, délután meg víztorony látogatás, miután nyílt nap volt ott. Este jutalom-alvás Papuséknál. :-)

2009. június 18., csütörtök

Álmok

Már meg se lepődök, ma éjjel megint "kórházasdit" álmodtam, megint a szülés körül forgolódtak az események. Kár, hogy olyan rövid ciklusokban tudok csak pihenni, így nem tud a memóriámba beivódni a történet, de az biztos, hogy az orvosom ott volt és hogy újból szültem. Valami jó lehetett, mert nem voltam ideges egyáltalán, inkább boldog-kiegyensúlyozott. Érdekes, hogy nem hagy a lelkem még pihenni ezzel a témával kapcsolatban. Azt hittem, ilyenkorra fel tudom dolgozni az eseményt. Vagy pont amiatt nem, hogy ennyire hirtelen-gyorsan történtek meg a dolgok, hogy igazából nem megéltem, csak átéltem az élményt, ezért jön elő újra és újra. Lehet, egy pszichomókus elidőzne a témán, kifejtené nekem részletesen, mitől jár ezen ennyit a gondolatom. Szerencsére kizárólag pozitív élményként tudok rá gondolni.

Ma ebédnél mondtam L-nek, hogy hiányzik a pocakomból a lakó, újra meg kellene tölteni a helyet. Mert most a kontroll-on, amikor megnéztük ultrahanggal a "lakást", megállapítottam, hogy nagyon üres a kuckó. Nem volt jó így látni. 

Jó-jó, józan ésszel tudom, hogy az ember nem lehet állapotos örökké, de én imádtam a várandósságot, mindkét alkalommal, még akkor is, ha másodszor nem volt túl felhőtlen. Szerintem a nőket alapból így kódolja a természet, és ez így van jól. És hogy lesz-e harmadik bérlő? Majd a sors eldönti, úgy hiszem...

Nyár van

Határozottan állíthatom, hogy itt a nyár. Ebben a hónapban már másodszor érzem nagyon ingerét, hogy bekapcsoljam a klímát, hiszen ezért vettük, vagy miaszösz, aztán meg mindig arra gondolok, hogy az én gyermekkoromban, amikor a ventillátor volt maga az élmény, akkor hogyan voltunk meg. Talán úgy, hogy - emlékszem - amikor 36 fokot mutatott a hőmérő, akkor már azt mondtuk, hogy "mostaztánhűdemelegvan", most meg 36 fok az kezd a normális tartományba tartozni. Na mindegy, a környezetvédők álláspontján nem akarok itt rágódni, ez nem egy efféle blog, hanem kicsi családunkról szól, ugyebár.

A napirend már-már szokásos: Papus jön, elviszi Marcit, én mosok-főzök, utána apa jön ebédre, gyerkők alszanak, délután séta. Kezdem megszokni. Végre a tejem is megindult, még lefejni is volt értelme, 70ml várakozik a hűtőben, hogy az én drága nagyfiam megihassa. Mert tegnap "sztori" volt ám: ő olyan tejecskét kér, amit a Vencike iszik. És ezt végighallgattam háromszor szopizás közben. Nem volt mit tenni, le kellett fejjem. Erre Marci: Tegyél bele cukrot! Én: Ez már készen van, nem kell bele cukor, ihatod! A 20ml-t három kortyra lehúzta, majd közölte, hogy ez finom, és kér még! :-) Azt hiszem, fel van adva a lecke, ami a tejtermelést illeti!

2009. június 17., szerda

Szalonnasütés

A legjobb a napban mindig a délután. Olyankor itthon van L, mehetünk kedvünkre. Persze, már ha a fiúk is úgy gondolják. Ma úgy gondolták. Sikerült 3-ra ráncba szedni a csapatot - ez már-már ritkaság, és kimentünk a bigecsbe szalonnát sütni. Jó egy kicsit kinn lenni, Marci imádja, Vencel jó levegőn van, mi meg lazítunk. Későn értünk haza, Vencus megint túlpörgött, így egy kisebb üvöltőroham kapta el, de szerencsére 10 perc alatt összehangoltuk a lélekhullámainkat, így aludhatott. Csak ezek az éjszakai szopizások.. nem akarja átaludni az éjszakát az istennek se, kétszer minimum enni kell. Valamikor éjfél körül és fél 5 magasságában. Vagy ez már átaludt éjszaka lenne? :-) Marci ilyenkor már szerintem átaludta az éjszakákat. Vagy csak az emlékek szépülnének meg? Nem is tudom.

Ja, persze jó volt a délelőtt is, moshattam egy jó nagy adagot, Papus megint elvitte a Marcit játszózni+bigecsbe, Vencellel kettesben voltunk, aki jó kis gyerek volt. Nagyon érdeklődik, "gőő"-zik mindennek, kedvence a Marciról "levetett" gumioroszlán, szóval háváj az élet, nem?

2009. június 16., kedd

Látogatók 2.

A mai nap már nem volt olyan sikeres, mint a tegnapi. Vencel úgy gondolta, szakít az eddigi hagyományokkal, meg különben is, túl sokat dicsértem már másoknak, szóval éjjel is szokássá teszi az ébrenlétet. Más se hiányzott. Persze én már megint rendesen kiütöttem magam - mármint ami a munkát illeti - szóval jó fáradt voltam megint, L-nek kellett újra helyt állni. Biztosan nagyon utál érte, mert hát ő ugye dolgozik, én meg nem, de nem tudok mit tenni, egyszerűen túl sok a mínusz órám. Szóval 1 órát játszadoztak éjjel, mire Vencel meggondolta magát és újból aludt, de 6-kor végképp feladta, és átment sírósba. Semmi se volt jó neki. Amikor nagynehezen elaludt, csöngettek. Jött Mónika, a védőnő, erre Venci felébredt és vigasztalhatatlan lett. Védőnénink szerint hasfájós, én meg váltig állítottam, hogy nem, de szerinte meg mégis, adjunk kúpot. Görcsoldót, mert itt már csak az segít. Ja, meg hintáztattuk, azt nagyon szerette. Beletettük egy kisplédbe és lóbáltuk, jobbra-balra, jobbra-ballra, ő meg nagyokat hallgatott közben és sandított kifelé a szempillái alól. Ééédes volt! Aztán persze, mikor abbahagytuk, zokon vette :-). Na, adtunk egy kúpot, nem telt el 5 perc, édesen megnyugodott a karomban és aludt. Mónika kifelé menet az ajtón megállapította, hogy lehet, hogy mégis nekem volt igazam, és mégse hasfájós, de az is lehet, hogy felszívódott a kúpból már egy icipici és ez hatott. Lehet. Bármi. Bár úgy érzem, kezdek az én kicsi fiam sírásából úgy olvasni, mint egy nyitott könyvből. Végre!

A délután maradék része vidáman és mosolygósan telt, így jól éreztem magam én is. Fél 2 körül beállított Emike néni, babanézőbe. Amikor úgy sejtettem, hogy menni fog nekem a délutáni alvás, mindkét gyerekem alszik, na, pont akkor. Nekem tényleg semmi se jó. Ha jönnek, az a baj, ha nem jönnek, akkor meg az. Vessek magamra. Na persze mindkét gyerek átaludta a látogatást, így nem sokat mutattak magukból, de a "protokoll" rész letudva. Kaptunk szép virágot és finom bonbont, már megérte! :-)

Meggyhalom..

Azért a rokonok nem jöttek ám üres kézzel!!! Hoztak négy, azaz négy (!) műanyag láda meggyet magukkal. Mentségükre legyen mondva, az én kérésemre történt a dolog. Nem volt mit tenni, segítséget kellett hívjak, sejtettem, hogy egyedül nem boldogulok vele. Bár L azt mondta, fogjunk hozzá vasárnap, de én nagy ívben majdnem lehülyéztem, hiszen akkor már fél 6 volt, hátamon az egész napi főzés, és még meggyezzek! Hö-hö.. Mondtam, majd holnap, kipihenten. Áthívom Papust, szórakoztatja a gyerkőcöket, én meg csumázok. Na, anyának lett igaza, aki szerint hívjam el Erikát, két kézzel mégiscsak többen leszünk. És úgy is lett, Era első szóra ráállt, jól esett nagyon! 1 ládát több, mint egy óráig csumáztunk. Hát, este fél 7-re lett kész a vége úgy, hogy másnapra marad a dunsztolás fele és a lekvár újra felfőzése. Elfáradtunk rendesen ismét!

A gyerkők édesek voltak, Marci segített magozni - oda is csípte a kezét a magozóhoz, Vencel meg úgy viselkedett, mint aki itt sincs, evett-aludt. Nagyon hálás voltam nekik érte!

2009. június 14., vasárnap

A Látogatás

Látogatók márpedig vannak. Tudom, hogy jönnek, de ez a készülés még mindig kicsit megterhel. Azért igyekszem. 11kor megérkeztek anyósomék, 5 fővel, ebből ugyan kettő gyerek, de egy okkal több, hogy minél nagyobb hangzavar legyen a lakásban. Marci imádta őket, Vencel jó kisgyerek volt, így az én lelkemet is simogatták a fiúk. Na és persze a család is. Hiszen jól éreztük magunkat!

Ebéd után kimentünk a játszóra, nagyon élvezték a gyerekek és még mi felnőttek is, jókat játszottunk. Hihetetlen, mennyire el tud magáról egy felnőtt is feledkezni, a megfelelő játékok társaságában. :-) A mi játszóterünk - ami nemrég újult meg - ugyanis a tizenéves korosztály számára is szórakozást nyújt, "felnőtt" játékok is vannak rajta, nem is rosszak ráadásul!

Azért lett az örömben egy kis üröm is: a rokonok 4 után mentek el, Marci addig hallani se akart az alvásról. Bezzeg utána! Beájult fél 5 után egy rövid fürdést követve. Mi L-el azt hittük, ebből éjszakai bealvás lesz, de mint utóbb kiderült, tévedtünk. Fél 10-kor halljuk a kis talpak csattogását a padlón, jön Marci. Kialudta magát. Azt se tudtuk, hová legyünk a boldogságtól! Nem feltétlenül pozitív értelemben. :-) Én épp aludni készültem, L meg számítógépezett (volna). Sajnos én túl fáradt voltam a gyerek pesztráláshoz, így rá hárult a feladat, másfél órán át vívtak, mire sikerült Marcit újra ágyba dugni. 2-kor kezdődött elölről az egész, ő nem akar aludni. Akkor már jobb volt a helyzet, 10 perc után sikerült visszaaltatni szegényt. Vencel kelt fél 3-kor, majd fél 6-kor. Jól elvoltunk.

Játszóteres képek:

2009. június 13., szombat

Mérföldkövek

Amikor gyermek érkezik, és a szülő rápillant az édesen szuszogó kis csomagra, csak a könyvekből olvasottak hitetik el vele, hogy valaha más is lesz. Pedig valóban! Öröm nézni, hogy ami egyik nap nem ment, az a másik napon menni fog.

Kezdjük mindjárt Marcival. Ma jött el az a pillanat, amikor a nagyfiúvá válása határozottan elkezdődött. Már a hét közepe óta sugalljuk neki, hogy le kellene venni a rácsos ágy oldalát. Rá is állt rögtön, én meg nem akartam elhinni. Miután még szombaton is tartotta magát az eredeti elképzeléshez, L fogta és lecsavarozta az ágy oldalát és fél háttámláját. Hát ennél boldogabb pillanatot... Marci nem tudott betelni az új élménnyel, egész délelőtt csak az új ágyikóját próbálgatta. Kicsit aggódtam, hogy hogy lesz majd a délutáni elalvás, de zökkenőmentesen megy a dolog.

Teszek fel képet:

Ilyenkor jut eszembe újra és újra, hogy mennyire kicsike volt a Marci is valamikor, ahogy tartogattuk büfizéshez a kis popóját, most meg szemem láttára önállósodik napról-napra ...

Vencel meg napról-napra új oldaláról mutatkozik be, bölcsen gyakorolja a hasról-hátra forgást, amit én eléggé hitetlenül nézek, de a tények magukért beszélnek. 

A mai nap egyébként túl gyorsan elment, délelőtt egy kis pakolás, dléután bolt, mert jönnek anyósék. Este levesfőzés (tárkonyos ragu) és sütisütés (meggyes piskóta). Éjjel fél 12: jöhetnek a rokonok!

2009. június 12., péntek

Babamasszázs

A védőnőnk a múltkori tanácsadáson megkérdezte, hogy lenne-e kedvünk részt venni babamasszázs tanfolyamon. Hát persze, vágtam rá gyorsan! Aztán gondolkodtam, biztos jó ötlet-e ez, hová teszem a Marcit addig, mert elvinni nem akartam, ő úgyis benne lenne mindenben.. persze a jó öreg Papusra ilyenkor is lehet számítani, tehát ez a kérdés meg van oldva. Az is eszembe jutott, hogy Vencel bizony nemtetszését fogja kifejezni, és ha megint a lilafejű üvöltő bújik elő belőle, akkor micsinálok? Szóval egyre inkább afelé hajlott az elképzelésem, hogy kihagyjuk ezt a lehetőséget, és még a Marcinál félig-meddig felszívott tudásom alapján masszírozgatom Kicsi Kincsem. Végül ennek az álmodozásnak Mónika tegnapi telefonja vetett véget, amikor is konkrét választ várt, hogy akkor megyünk-e. Én meg rávágtam, hogy megyünk. Valami majd lesz.

Venci ma nagy jutalmat adott nekem, átaludta az éjszakát. Fél 11-kor még bekéredzkedett egy 8. szopira arra a napra, és fél 5 körül kelt. Persze tiszta pisi volt, lehetett átöltöztetni, de szerencsére visszaaludt még egy kicsit, 6-kor újra ébredt, de akkor meg a kaki volt a baja, csak én gondoltam, hogy újra éhes. Hát nem. :-) 60 ml tejecske után teletöltötte kétszer a pelust, utána újból elaludt. Szegényt 8-kor ébresztettem, hogy egyen újra, hogy mehessünk. Szófogadóan megette a fél adagját, utána indulhattunk. Persze odafelé simán elaludt, tehát ébreszthettem megint. Hát nem csodálom ezek után, hogy a masszázst nem nagyon élvezte, háromnegyedéig hősiesen tűrte, utána feladta. Majd legközelebb ... talán ... :-) Hazafelé megint elaludt a kocsiban, így telefonáltam Papusnak, hogy hozza már le a Marcit, és lemegyünk a parkba játszani. Így is lett, mindkét gyerkő nagyon jól érezte magát, nekem is jó napom lett.

A kép forrása itt.

2009. június 9., kedd

Szegeden jártunk

Eltelt hat hét és elérkezett az idő, hogy egy kicsit az anyával is törödjön valaki :-). Hát ki más, mint kedvenc nőgyógyászom, akihez 3 héttel előtte be kellett jelentkezni, hogy ne egy éjszakai időpont jusson. Hát így jutott egy negyed hét. Odamentünk már egy jó órával előtte, hogy biztos bejussunk. Marcit nem vittük magunkkal, mert ennyi idő alatt szétszedte volna a rendelőt. Hát igazunk lett. Valami csúszás volt a programban, és egy órát kellett várjunk a kiírt időponthoz képest, mire sorra kerültünk. Vencel sajnos nálunk kevésbé volt toleráns, olyannyira, hogy Dóri kijött megnézni, hogy kinek a gyereke üvölt ennyire. Volt ám Vencel részéről "lilafej" és "nemveszeklevegőt"!! Egyszerűen nem lehetett sehogyse megvigasztalni. L-nek kellett levinnie a levegőre kicsit, szegény, több mint egy órát rázta a hordozót, aztán felhozta újból egy kicsit, hogy ő is pihenhessen. De legalább addig Vencel nyugton volt. 

Ja, egyébként nem túl bíztatóak velem kapcsolatosan a hírek, de egy év haladékot kaptunk, hátha annyi idő alatt regenerálódok. Ha nem, akkor kés alá kell menni. DE NEM ÍGY LESZ, erről gondoskodom! Én egyszerűen nem érek rá beteg lenni.

És hogy szegény Vencimről jót is írjak, hősiesen bírta szopi nélkül hazáig, de aztán egyből enni akart. Ja, és persze fürödni. Mert fürödni jóóó!

Marci kihasználta az alkalmat, hogy nem jött velünk, mamiéknál aludt.

2009. június 8., hétfő

Fáradt napok

Már megint elmaradtam a bejegyzésekkel, de nagyon taposómalom volt a hétvége. Szombatra kitaláltuk L-el, hogy veszünk egy laptopot, miután a számítógép fontosabb az életünkben, mint a tv-zés, így áldozunk rá. Alkalom is adódott, hiszen a piros MM áruházban 0% thm-re volt akció, hát kaptunk egyet a hónunk alá és jöttünk. Azaz jöttünk volna, de a hitelbírálatos irodánál irdatlan nagy sor volt. Talán kimondani/leírni is sok, 5, azaz öt órát várakoztunk, hogy megmondják, vihetjük azt az átkozott jószágot. Mert biza addigra az már átkozott lett, meg saját magam is, hogy kitaláltam-beleegyeztem, hogy legyen. Nem tudom, mi motivált bennőnket, hogy két gyerekkel - igen, ott voltak ők is - képesek voltunk ennyit várakozni. Volt az öt órában minden, szopi az 50 fokos autóban, játszótér, vihar, ami elől visszamenekültünk az áruházba. Marci kínjában már elkezdte egyedül felfedezni a termékeket, nyitogatta a hűtőajtókat, amitől bennem meg csak ment felfelé a pumpa. Végül szerintem ők türelmesebbek voltak, mint mi, Vencel kimondottan jól tűrte a dolgot, csak valaki tolja alatta a babakocsit, meg a hasa legyen tele. Mondanom se kell, Marci nem aludt egy percet se, 3 után, az autóban ájult be hazafelé. Naná, hogy nem aludta ki magát, itthon még ráhúzott, 7-kor kelt fel! Utána fürdetés és biza vágyakozott vissza az ágyába, de elaludni nem tudott. Másfél órát forgolódott, mire sikerült neki végre megnyugodnia és megpihennie. 

Vasárnap jött Papus, elvitte Marcit a bigecsbe meg a játszótérre, míg én főzőcskéztem, L pedig Vencelt ringatta. Miután Marcus hazaért, beebédelt, aludt egy nagyot és már mentünk is a játszótérre újból, így gyakorlatilag annyit volt itthon, amíg evett és aludt. Este 8 után kéredzkedett is be az ágyába és hamar el is aludt. :-)

Ja, egyébként ezt a bejegyzést már az új "masinán" írom.

Vencellel tegnap új időszámítást kezdtünk. A szó szoros értelmében. Meguntam azt, hogy nappal 4-5 óránként eszik, éjszaka pedig 3 órás periódusokban. Így a megtömés-elvet alkalmaztam szegényen éjjel, de bejött, mert 11 után felébresztettem, és csak 4 után kelt fel újból enni. Más kérdés, hogy utána nem volt hajlandó visszaaludni, az én fejem meg le akart esni az álmosságtól, így L ringatta a lakásban. Fél 7kor ébresztő volt Marcinál is, így hát ma korán indulhatott a nap.

2009. június 5., péntek

6 hét

Pontosan ma hat hete, hogy szívem másodszor is testemen kívül is dobog tovább ... amikor elfáradok, elég csak rájuk néznem, amint édesen alszanak, izmaim feltöltődnek energiával és már megyek is tovább, teszem a dolgom, mert tudom, értelme van! Ők csak ránk, szülőkre számíthatnak, feladatunk .. sőt... küldetésünk a fejlődésük biztosítása! Édes teher ez, és mikor az ember már csügged, mindig jön egy újabb lökés, amitől forog tovább a kerék...

Íme egy kép a 6 hetes Vencelemről:

2009. június 4., csütörtök

A megérkezés boldogsága

Úgy adódott, hogy egy előadásra mindketten szerettünk volna elmenni, így anyáék vigyáztak a fiúkra. Egész idő alatt azon törtem az agyam, hogyan lehetnek meg négyesben. Zsebben a mobil, "csőre töltve", hogy akármikor ugorhassak, ha kell. Persze tökéletesen érezték magukat, nem is értem, miként gondolhattam, hogy nélkülem itthon biza meg fog állni az élet! Azon gondolkodtam egész előadás alatt, hogy mennyire jól is esett kimozdulni a mókuskerékből, még ha csak egy picikét is. Végül mikor beléptünk az ajtón, és meghallottam az én Vencelem sírdogálását és Marcim csilingelő hangocskáját, elöntötte a szívem a boldogság, hogy MENNYIRE JÓ KÖZÖTTÜK, ITTHON LENNI!

2009. június 3., szerda

Tegnap és ma

Tegnap nem írtam semmit, mert totálisan kifáradtam. Nem értem a sírás okát.. reggel volt nagyjából 5 és 9 között kis szünettel, majd este fél 7 és 9 között szinte folyamatosan. Aztán egyszer csak beájult és onnan nyugalom következett, éjszaka is! Nem értem! Igyekszek rájönni, talán a hasfájás lenne? Nem győz meg igazán...

Ma viszont szerencsés napra virradtunk, Vencel is jókedvű lett, Marci is pihenten ébredt, sőt, én is aludtam (talán túlságosan is), így csavarogtunk! Úticélunk Szeged lett, nem kis vállalkozás, annyira nem is jártunk sikerrel, de végre legalább kimozdultunk. Szopizás az autóban volt, úgy gondolom, az szégyellje magát, aki ezt lenézi, hogy adok a gyermekemnek enni, nemigaz? Végül Marci járt a legjobban a körútból, kapott porcelántányért, Micimacis poharat és tárolóedénykét, valamint egy homok-markoló eszközt, aminek szerintem nagyon örült! Mivel alig aludt az autóban, korán sikerült ágyba dugni, így mi apával pihenhettünk is egy kicsit.

És a nap híre: elkezdődött a meseolvasós korszak! Az az igazi, ágy mellé ülős, csöndben hallgatós .. annyira jó! Már úgy vártam, hogy mikor jön el végre! Szeretném, ha ők is annyira szeretnének majd olvasni, mint ahogy mi L-el szeretünk! Nagyon dolgozom rajta, sokat meséskönyvezünk, remélem, sikerrel járok!