2009. június 14., vasárnap

A Látogatás

Látogatók márpedig vannak. Tudom, hogy jönnek, de ez a készülés még mindig kicsit megterhel. Azért igyekszem. 11kor megérkeztek anyósomék, 5 fővel, ebből ugyan kettő gyerek, de egy okkal több, hogy minél nagyobb hangzavar legyen a lakásban. Marci imádta őket, Vencel jó kisgyerek volt, így az én lelkemet is simogatták a fiúk. Na és persze a család is. Hiszen jól éreztük magunkat!

Ebéd után kimentünk a játszóra, nagyon élvezték a gyerekek és még mi felnőttek is, jókat játszottunk. Hihetetlen, mennyire el tud magáról egy felnőtt is feledkezni, a megfelelő játékok társaságában. :-) A mi játszóterünk - ami nemrég újult meg - ugyanis a tizenéves korosztály számára is szórakozást nyújt, "felnőtt" játékok is vannak rajta, nem is rosszak ráadásul!

Azért lett az örömben egy kis üröm is: a rokonok 4 után mentek el, Marci addig hallani se akart az alvásról. Bezzeg utána! Beájult fél 5 után egy rövid fürdést követve. Mi L-el azt hittük, ebből éjszakai bealvás lesz, de mint utóbb kiderült, tévedtünk. Fél 10-kor halljuk a kis talpak csattogását a padlón, jön Marci. Kialudta magát. Azt se tudtuk, hová legyünk a boldogságtól! Nem feltétlenül pozitív értelemben. :-) Én épp aludni készültem, L meg számítógépezett (volna). Sajnos én túl fáradt voltam a gyerek pesztráláshoz, így rá hárult a feladat, másfél órán át vívtak, mire sikerült Marcit újra ágyba dugni. 2-kor kezdődött elölről az egész, ő nem akar aludni. Akkor már jobb volt a helyzet, 10 perc után sikerült visszaaltatni szegényt. Vencel kelt fél 3-kor, majd fél 6-kor. Jól elvoltunk.

Játszóteres képek:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése