Határozottan állíthatom, hogy itt a nyár. Ebben a hónapban már másodszor érzem nagyon ingerét, hogy bekapcsoljam a klímát, hiszen ezért vettük, vagy miaszösz, aztán meg mindig arra gondolok, hogy az én gyermekkoromban, amikor a ventillátor volt maga az élmény, akkor hogyan voltunk meg. Talán úgy, hogy - emlékszem - amikor 36 fokot mutatott a hőmérő, akkor már azt mondtuk, hogy "mostaztánhűdemelegvan", most meg 36 fok az kezd a normális tartományba tartozni. Na mindegy, a környezetvédők álláspontján nem akarok itt rágódni, ez nem egy efféle blog, hanem kicsi családunkról szól, ugyebár.
A napirend már-már szokásos: Papus jön, elviszi Marcit, én mosok-főzök, utána apa jön ebédre, gyerkők alszanak, délután séta. Kezdem megszokni. Végre a tejem is megindult, még lefejni is volt értelme, 70ml várakozik a hűtőben, hogy az én drága nagyfiam megihassa. Mert tegnap "sztori" volt ám: ő olyan tejecskét kér, amit a Vencike iszik. És ezt végighallgattam háromszor szopizás közben. Nem volt mit tenni, le kellett fejjem. Erre Marci: Tegyél bele cukrot! Én: Ez már készen van, nem kell bele cukor, ihatod! A 20ml-t három kortyra lehúzta, majd közölte, hogy ez finom, és kér még! :-) Azt hiszem, fel van adva a lecke, ami a tejtermelést illeti!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése