2012. május 6., vasárnap

Mégiscsak ...

Most, hogy a blog harmadik évfordulója közeledik, és az olvasók száma is túl van a 30-on (mint ahogy a blog írója is jócskán), kezdem szégyellni, hogy ilyen régóta nem fogtam meg a billentyűzetet és nem jelentkeztem a nagyvilágba legalább néhány sorral.

Szóval az történt, hogy dolgozó emberek lettünk, de becsülettel. Én fejest ugrottam a munkába. Bátorság-e vajon bevallani, hogy jólesik dolgozni? Minden nap élvezem, hogy munkába mehetek, még akkor is, ha tudom, hogy kemény nap vár rám. Mondjuk vele jár, hogy nagyon sokszor későn érek/érünk haza, mert vagy sokáig vagyok a munkahelyen, vagy a gyerekek vannak a szüleimnél és onnan jövünk meg későn. Legtöbbször a házimunka is csak a hétvégére marad. Vagy még akkor se, csak tűzoltás-jelleggel ezt-azt megcsinálok. Mert hát három férfi (na jó kettő, mert az apjuk gyerek még :) ) azért csinálja a rumlit ...

Apropó rumli. Sokszor eszembe jut, hogy feltenném a kérdést más, kisgyermekes anyukáknak, hogy vajon a hasonló kromoszómakészlettel bíró gyermekek hasonló mentalitással is bírhatnak? Azaz minden kisfickó ilyen trehány lenne? Vagy csak a mi gyöngyszemeink tisztelnek meg bennünket a szétszórtságukkal? Kiborító és kiábrándító tud lenni a napi jó bő félóra rendrakás. De most, hogy jobb az idő végre, egyre többet vagyunk a szabad levegőn, kiszabadultunk.

A tél egyébként elég jól alakult, a gyerekek szerencsére nem voltak sokat betegek. Ellenben én ... szerintem az itthon töltött 4 év 4 hónap minden bacilusállományát magamba szívtam az elmúlt télen. Egyik betegségből meggyógyultam, már estem a másikba. A kollégáim már azt furcsállták, ha egy hétig jól voltam. De ahogy a jó idő jött, ez is elmúlt egy pillanat alatt. Minden nagyon jól van most.

A gyerekek... hát a gyerekek gyönyörűek és értelmesek. Nem mehetek el a tény mellett, hogy megnőttek. Marci 5, Vencel 3 éves múlt. Egyre nyílik az értelmük, okosodnak, beszélnek folyton. Tündériek. Szerintem a legszebb korszakukban vannak. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretem őket ... egyre jobban bontakozik ki a személyiségük. És egyre jobban ellentétesek egymással .. másmilyenek, más érdekli őket, más irányba nyitnak... Marcell matekozik, Vencel a zene ... elbűvöl, hogy mennyire különfélék ...

Beszéljenek a képek: :)


Hát így vagyunk. Jól vagyunk ...