Időbeosztás

Határozottan azt gondolom, be kell szerezzek egy gyermeknevelős könyvet. De olyat, amiben tanácsokat adnak dackorszakra, testvérféltékenységre, napirend kialakítására szülőnek és gyereknek egyaránt. Nem tudom, létezik-e a piacon ilyesmi, de szét kell nézzek, mert úgy érzem, kudarcot fogok vallani Marcinál nevelésből. Kezd kicsúszni a lábam alól a talaj. Néha ezt érzem. Nem fogad szót. Azértse. Minden eddig belétett nevelési elv kezd kiveszni onnan és helyét valami furcsa,önállóságszagú kezdemény veszi át, melynek meglétét én annyira nem szívlelem. Próbálok harcot vívni minden egyes nap, több-kevesebb sikerrel.

Arról már nem is beszélek, hogy mostanában örömnek számít egy hajmosás, ha sikerül elkezdeni és befejezni is egyszerre, és nem kell újra vizezni a hajam, hogy meg tudjam szárítani. Öröm egy egyben elfogyasztott étkezés, egy egyben megivott kávé is. Tudom, élvezzem a pillanatot, hiszen az étel, a kávé megvár, de az első mosolyok, a leendő első kacagás csak egyszer történik, utána már csak az ismétlés látható. A pillanat tovaszáll, résen kell lenni, akkor kell készen állni, amikor annak eljött az ideje, és nem utána!