Mindig is sejtettem, hogy ez a rózsaszín színű, babapúder illatú levegő egy szemvillanás alatt eltűnik körülöttem, de hogy ilyen gyorsan! Bizony, már 8 hete, hogy Vencel kiköltözött a "babalak"-ból és azóta eltökélten fejlődik. Már-már hihetetlen a gyorsaság, ahogy a kis magatehetetlen csomagból kisember válik! Igazából hozzászokhattam volna, hiszen egyszer Marcinál már megtapasztaltuk, mennyire fogékonyak ezek a pici kis emberkezdemények. De egyszerűen nem tudom ésszel felérni, mi minden zajlik le egy ilyen pici baba szervezetében.
Szóval már 8 hét eltelt azóta, hogy a 3-as csapatból egy négyesfogat vált, és Vencel határozottan kisbaba formát kezdett ölteni. Például hízik. De nagyon. Szerintem közel 6 kiló, remélem, nem kapunk ki a tanácsadóban a jövő héten. Aztán mozog. Kezdi felfedezni a kezeit, mosolyog és figyel, boldog perceket okozva ezzel a szülőknek. A sírás kezd egész kontrollálhatóvá válni, úgy hiszem, megtaláltam hozzá az útmutatót. Egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ő nem vágyik annyi kézbevételre, mint Marci. Amikor elkezd nyekeregni, azonnal le kell tenni az ágyba, és ott megnyugszik.
Ma ennek ékes példáját mutatta, amikor a babamasszázs második köréhez érkeztünk. Mindig álmos, mire odaérünk, nem tud pihenni, ettől meg bepöccen és bőg. Az elején sikerült megelőznöm azzal, hogy hasra fektettem, és így meg is nyugodott, de aztán piszkálgattam, hogy legyen már egy kis masszír, erre megsértődött és sírt. Nagyon. Ki kellett menjünk a helyiségből, hogy a többiek "dolgozhassanak". Amúgy utána nagyon jól elvolt, 12-ig aludt, én meg sétálgattam a városban.
Na, Marci se unatkozott, délelőtt a szokásos bigecs Papussal, pancsizás ezerrel. Délben ebéd (na jó, majdnem fél 2 volt, mire sikerült rendbe szedni magunkat), utána alvás, délután meg víztorony látogatás, miután nyílt nap volt ott. Este jutalom-alvás Papuséknál. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése