A tegnap esti ottalvás egészen jól ment, mondhatnám, már-már kezd gyakorlattá válni a dolog. :-) Egyszerűen mindenki élvezi, kivéve engem. Na jó, ez se igaz ilyen értelemben, de piszokul tud hiányozni ez a kis mozgógép. Fura, hogy este nincs a csivitelés, nincs a rohangászás, na és persze a könyörgés, hogy hadd ne menjünk még aludni... de azért jó egy kicsit leereszteni is. Vencel 8 után elment aludni, egészen 3/4 3-ig ment is a dolog, akkor ivott egy kis tejecskét és folytatta tovább 6-ig a szunyát. Nagyon élveztem. Az viszont tényleg hiányzott, hogy este Marci fejecskéjét simizzem, olvassak neki fel egy mesét, de tudtam, hogy ő jól érzi magát, így ezzel vigasztalódtam.
Ma nagyon elment a délelőtt, leginkább az én szükségleteimet elégítettük ki. Elmentünk, vettünk nekem egy szoknyát, mert semmilyen ruha nem jön rám, de pozitív értelemben. Minden leesik rólam, vagy bő itt-ott. Hálistennek. Ma ráálltam a mérlegre, és kellemesen csalódtam, hogy még kevesebbet is mutat, mint szeretném. (számokat inkább nem említek :-) ) Na, nem bízom el magam, de jólesett. Szóval boltról-boltra mentünk, Vencit vittük magunkkal, Marci mamázott-papázott, délben állt össze újra a csapat. Most épp szundítanak a fiúk, utána kajcsi és megyünk operettfesztivált nézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése