Mérföldkövek

Amikor gyermek érkezik, és a szülő rápillant az édesen szuszogó kis csomagra, csak a könyvekből olvasottak hitetik el vele, hogy valaha más is lesz. Pedig valóban! Öröm nézni, hogy ami egyik nap nem ment, az a másik napon menni fog.

Kezdjük mindjárt Marcival. Ma jött el az a pillanat, amikor a nagyfiúvá válása határozottan elkezdődött. Már a hét közepe óta sugalljuk neki, hogy le kellene venni a rácsos ágy oldalát. Rá is állt rögtön, én meg nem akartam elhinni. Miután még szombaton is tartotta magát az eredeti elképzeléshez, L fogta és lecsavarozta az ágy oldalát és fél háttámláját. Hát ennél boldogabb pillanatot... Marci nem tudott betelni az új élménnyel, egész délelőtt csak az új ágyikóját próbálgatta. Kicsit aggódtam, hogy hogy lesz majd a délutáni elalvás, de zökkenőmentesen megy a dolog.

Teszek fel képet:

Ilyenkor jut eszembe újra és újra, hogy mennyire kicsike volt a Marci is valamikor, ahogy tartogattuk büfizéshez a kis popóját, most meg szemem láttára önállósodik napról-napra ...

Vencel meg napról-napra új oldaláról mutatkozik be, bölcsen gyakorolja a hasról-hátra forgást, amit én eléggé hitetlenül nézek, de a tények magukért beszélnek. 

A mai nap egyébként túl gyorsan elment, délelőtt egy kis pakolás, dléután bolt, mert jönnek anyósék. Este levesfőzés (tárkonyos ragu) és sütisütés (meggyes piskóta). Éjjel fél 12: jöhetnek a rokonok!