2010. március 11., csütörtök

December 11 - Végre a Bizottság előtt

Hát eljött ez a nap is. Természetesen indulás előtt, mikor pakoltam, be akartam tenni a táskába a levelet is, amit küldtek, de sehol se találtam. Aztán végül nagynehezen meglett (mire átdúrtam már mindent, meg L-t is megfenyegettem, hogy tutira az autóban van - és mégse), abban a táskában volt, amibe a holmikat pakoltam, csak az oldalában volt megbújva. Na, ezen szösszenet után indulhattunk is, Marci természetesen mamiéknál aludt, hogy könnyebben tudjunk haladni. Mivel Vencum már nagyon álmos volt fél 9 után, ezért elindultunk hamarabb. Oda is értünk, kerek egy egész órával a kiírt időpont előtt. NEM VOLT OTT SENKI. Mármint előttünk a sorban. Én azt gondoltam, hogy ha már 5 hetet kell várjunk, hogy oda betehessük a lábunkat, akkor ott tömegével jönnek-mennek az emberek. Ehhez képest csak mi voltunk ott. Egy hatalmas aula közepén ácsorogtunk egy darabig, aztán L bekopogott az egyik ajtón. Persze rögtön letolták, hogy mit gondol, tudják ők, hogy mi jöttünk, majd szólnak. Pfff... ehhez képest kb. 10 perc múlva megjelent egy nő és közölte, hogy nemsokára sorra kerülünk. Rendkívül kedves volt, 5 perc múlva be is hívott bennünket. Nyilvánvaló, hogy csak számomra meglepetés, hogy a Bizottság (így nagybetűvel) összvissz egy emberből áll. Ráadásul ez az ember nem is gyógytornász, hanem gyógypedagógus. Hát, kössz... Elvégzett Vencelen egy-két tesztet (vesz-e két dolgot a kezébe, szájába veszi-e őket, ütögeti-e ezeket az asztalon, stb.), mire megállapította, hogy szellemileg abszolút belefér a 7 hónaposok kategóriájába. Az, hogy neki izomtónus-eloszlási zavara van, azt ő nem tudja megállapítani, mivel nem gyógytornász, ezt 'elhiszi' nekünk. Na, itt azért egy halványat fölment a pumpa ... mondtam neki, hogy próbálja meg: egy hat hónapos gyerekre szoktuk mondani, hogy karonülő. Na most Vencel nem az. Ezt ő is konstatálta abból, hogy hiába ültette az alkarjára, a hátát támasztani kellett, különben eldőlt volna. Ezek után simán kijelentette, hogy megadja nekünk a lehetőséget a gyógytornára szeptemberig. Valószínűleg utána már nem is kell találkozzunk. Nagyon reméltem és persze nagyon boldog is voltam, hogy ilyet mondott. Pár perc múlva a kezünkben volt egy előzetes szakértői vélemény. Hurrá, mehetünk tornázni!

Mikulás

Megvolt Marcim első igazi, hús-vér mikulás ünnepsége. Szóltak az oviból, hogy ha szeretnénk megnézni ott is a Mikulás bácsit, akkor mehetünk. Hát még szép! Előtte "rágyúrtunk", szombat este már megérkezett hozzánk. Marcinak távirányítós kisautót hozott, Vencu meg kapott egy nagy adag bébiétel csomagot, tele csupa-csupa finomsággal. Hogy ez a Mikulás honnan tudja, hogy mire van szükségük? :-)
Szóval ezek után vasárnap volt lehetőség élőben megszemlélni a Mikulást a Hagymaházban. Marcim nagy érdeklődéssel csatlakozott hozzám a sétában, Vencust itthon hagytuk apával. Mondanom se kell, mire odaértünk, Marcimnak inába szállt a bátorsága és nem mert odamenni. Ezek után kicsit paráztam, hogy mi lesz majd a másnapi ovis mulatsággal. Pedig azt terveztem, hogy csinálok róluk egy közös fotót, mint ahogy azt előző évben is tettem, de nem jött össze. Ellenben találkoztunk pár ismerős gyerkőccel, akikkel tudott játszani egy kicsit. Na jó, azért a Mikibácsi által osztogatott szaloncukrot elvette :)))

3 hónap blogszünet

 Hát sok-sok nap hallgatás után újból írok. Valahogy egyszerűen nem került rá sor, hogy le tudjak ülni és nyugodtan összeszedhessem a gondolataim. Aztán minél több nap maradt el, annál nehezebb volt összefoglalni. De mivel a blogot szeretném fenntartani a gyerekeknek, így most újra folytatom. Próbálok néhány régebbi bejegyzést is írni, december 18-ig tehát visszamenőlegesen kerülnek bejegyzésre a történtek.