2010. május 30., vasárnap

Gyereknap

Mert nálunk sose megy semmi csak úgy. Tegnap este Vencu pikkpakk belázasodott, minden előjel nélkül. Egész pontosan már ma volt, hajnal fél 1-kor szólt L, h nézzem már meg, neki gyanús, hogy lázas. Hát még szép, forró volt a gyerek, mint a lávafolyam. Na, Nurofen be, várjuk a hatást. Semmi. Fél háromig várakozom, utána ülőfürdőztetünk. Ez valamit javít, utána kúp be, alvás mindjárt fél 4-kor. Reggel fél 7-ig. Akkor Marci jön: Anya, kérek tejecskét! Halkan kívántam valahová a tejivós szokását, de aztán második, vagy harmadik felszólításra engedelmeskedtem a kérésének. Azzal hálálta meg, hogy félálmomban a fejemhez vágta a tejesüveget - igen, szó szerint. Ezek után kénytelen voltam a "reményből" bekapcsolt tv-t kinyomni. Ez se hatotta meg. Úgy fél 9 felé leesett - miután megreggelizett -, hogy azért hisztis, mert éhes. Így indultunk a gyereknapnak. Ja, meg úgy, hogy Vencum feje továbbra is forró. Délelőtt átjött papus, elvitte Marcit a kertbe kicsit, így Vencis tudott legalább egy fél órát pihenni a doki után. Mert hát gondos szülőként az ügyeletre persze elvittük L-el. Meglepő módon semmi baja, nő a foga talán. Hát jó, legyen így. Szegénynek hasmenés is társult a lázhoz, a doktornő által javasoltak közül nemigen kaptunk meg semmit a gyógyszertárban. Így jár, aki vasárnap beteg.

Dél lett, mire anyáékhoz értünk, addigra már Marciék is megjöttek. Egy jó hangulatú (igen, végre Vencus is evett, Marci is evett!) ebéd után tettünk egy bátortalan kísérletet az altatásukra, ami 50%-ban sikeres volt, Vencus kidőlt fél órára. Marci inkább levetkőzött teljesen meztelenre, mert neki melege van. :) Vencum lázát eközben meghűtőfürdőztettük, aminek hatására egészen jól lett. Felbátorodva Vencis jó közérzetén, lementünk kicsit gyereknapozni. Szó szerint kicsit, kb. lenn lehettünk 10 percet, mire felhőszakadás öntötte el a várost, rohanhattunk haza. Még jó, hogy 2 percre volt a program anyáéktól. Bánatában Marcus nekiállt mesét nézni, amin kb. 10 perc után mégiscsak bealudt. Ekkor kelt fel Vencus a következő fél óra alvásából. Nagyon nyűgös volt szegény, egy kis kaját hajlandó volt enni, de nem sokat. Ekkor apa meg Marci fia tettek egy kisebb kört a gyereknapon, ahol sokmindent nem tudtak már csinálni, miután az összes ugrálóvárat elmosta az eső. Feljöttek egy fél óra múlva, eddigre Vencus megint majdnemcsak elaludt. 7 óra fele jöttünk el, Marcim ott alszik a holnapi napra való tekintettel (gyerekszemészet, stb.), Vencust hazavittük. Fürödni is csak addig fürdött, amíg muszáj volt, de üvöltött a kádban, üvöltött a pelenkázón, üvöltöt az etetőszékben. Az ágyában nem üvöltött, kb. 15 perc alatt el is aludt. Azóta csönd van, hála talán a kúpnak meg a cataflam-nak. Kíváncsian várom az éjszakát, én hullafáradt vagyok, remélem, tudunk mindannyian egy kicsit pihizni, Venci feje rendben, jót alszik éppen. Lekopogom: kopp-kopp-kopp!

2010. május 28., péntek

Végre egy csendes nap

Az úgy volt, hogy reggel még félálomban hallottam, hogy az eső veri az ablakot. Hurrá! Gondoltam, miközben épp a másik oldalamra fordultam, ma L viszi az oviba Marcit. Ő még édesen pihent, mikor finoman jeleztem neki: esik az esőőő! Erre ő: ühüm! Majd pihent tovább. Az idill nem tartott sokáig, Marcim fél 7-kor már ugrált az ágyon, hogy neki tejecske kell. Ekkor L-ben éberléti állapotában is tudatosítottam, hogy az eső bizony csöpörög, így a gyerek elvitele rá vár. Viszonylag könnyen rá is állt a dologra, már csak annyi dolgunk volt, hogy összeszedjük magunkat és elsőszülöttünket óvodakész állapotra hozzuk. Mindjárt fél 8-kor el is tudtak indulni. Valamikor 9 körül jutott eszembe, hogy meg se fésültem. :) Hiába, nem a szokott a ritmus, én is kiesek a gyakorlatból egy pillanat alatt.

Ez a reggel egyébként így tökéletesen alkalmassá vált arra, hogy Vencelemmel rendezzünk egy boldog hancúrozást. Szó szerint 9 előtt keltünk ki az ágyból - ezt L-nek egyébként el se mertem mondani - , addig játszottunk, rötyögtünk, csikiztem, dumáltunk. Azzal hálálta meg nekem ezt a fiatalúr, hogy megmutatta, fel tud egyedül is mászni a nyitott kanapéra. Ennek nagyon örültem ... :)

A nap egyébként teljesen átlagos volt, délelőtt letettem Vencut, kicsit hímezgettem, főzögettem. Délben felkelt, ebédeltünk, utána jött a mami, elmentünk sétálni kicsit, elhoztuk Marcit az oviból. Délutánra már felpörögtek az események, a gyerkők kicsit túlhúzták magukban a processzort. Vencel "elfelejtett" elaludni - köztudott, hogy babakocsiban nem alszunk, még a végén lemaradunk valamiről - Marci meg szerintem túl fáradt lehetett, de egyfolytában pörögtek. Egy nyugodt pillanat se volt délután. Vencus fél 8-kor feküdt le, Marcit 9-kor dugtuk nagynehezen ágyba. Huhh, ilyenkor elgondolkodtat, hogy akarok-e én harmadikat. De erről majd máskor ...

Elhatározás

Miután annyi, de annyi bejegyzéssel maradtam el, inkább úgy döntöttem, az lesz a legegyszerűbb, ha nem próbálok meg behozni mindenféle hátrányt. Úgyse sikerül. Inkább előre tekintek és írok. Sokszor gondoltam már, hogy nekiülök és befejezem azt a sok bejegyzést, amit szerettem volna megtenni, de egyszerűen nem jön össze. Vagy valamelyik gyerkő rángatja a nadrágom szárát, valamilyen igényének kielégítésére hivatkozva, vagy L-el kellene ápolgatnom a viszonyunkat. Hát ez van. Tehát irány előre ... !