Mit csinál most Venci? Hát, somindent ... szereti a tesóját nézni hancúrozás közben. Szereti az anyatejet még mindig nagyon, tud jobbról hátról hasra fordulni, emelgeti a fenekét, próbálgatja a kúszást. Kezével megfogja a tárgyakat, két kézzel rámarkol, ha valami nagyon érdekes. Rendkívüli módon tudja érvényre juttatni akaratát, addig dünnyög, míg drága anyukája meg nem unja, és kézbe (kezébe :-) ) nem veszi az ügyeket... :-)))
Egy öt hónapos arc:
Fényképet nagyon nehéz készíteni mostanában róla, nem nagyon áll meg a kamera előtt. Inkább bohóckodik. Legyen most itt erre egy példa:
Eszembe jutott közben, hogy pontosan egy évvel ezelőtt volt a keresztelője, erről is teszek fel egy képet:
A változás szembetűnő, nemigaz? :-))
Az elmúlt héten és az azelőttin végre túllettem azon a 10 kezelésen, amit a doktornő előírt, hogy ettől biza én meggyógyulok. Sajnos nem lett igaza, a kontrollon újra megemlítettem neki, hogy ez sajnos nem lett jobb. Felajánlotta, hogy úszóbérletet és gerincmasszázst tud még adni, ha elfogadom. Örömmel elfogadtam. Mehetek tehát.. de most meg a térdemmel lett valami, szerintem az izület makacskodik benne, most meg annyira fáj, hogy attól nem tudok menni sehová. Egyre jobb lesz..
Egyszerűen nem hiszem el, hogy tudjuk még fokozni. Ma azért üvöltött, mert ő úgy akar pisilni, hogy beülünk a szobába, ráül a bigyóra és a fejére húzza a takarót. Én meg - bolond anyja révén - nem egyeztem bele! Erre kitört az üvöltözés. Végül csak nekem lett igazam, de ehhez szét kellett pisilni az előszobában!
Nem értem, miért nem találjuk meg a hangot egymással. Na persze, mikor Vencellel délután lementünk méterárut nézni, Marcim meg itthon volt apával, az égvilágon semmi baj sem volt. Bezzeg, mikor hazaértünk.... megintcsak üvöltött, hogy ő nem akar fürödni. Majd persze kiszedni is lehetetlen a kádból. Nem értem, miért viselkedik így... remélem, gyorsan kinövi, mert néha már szakad a cérna, komolyan mondom!
Pár napja már megint hallgattam a bloggal kapcsolatban. Ennek nagyon egyszerű oka van, nincs időm.. :-) Történt ugyanis, hogy a sok jó kis szopitól szétment a hátam, a rheumatológián kötöttem ki. A tünet: myalgia, ami az izmok összerándulását jelenti. 10 napon át járnom kell ultrahangos kezelésre. Azt állítják, ettől tutira rendbejön. REMÉLEM. Szóval mára már a harmadik nap telt el a kezelésből. Nem akarom elkiabálni, de mintha tényleg jobb lenne.
A kezelés lényege, hogy minden nap 9-re odaállítok az sztk-ba, 6 perc a kezelés, utána jöhetek haza. De ezt a 9 órai odaérést művészet összehozni egyre jobban. Azért próbálkozom.
Tegnap kezelés után Orsival elmentünk lefixálni a találkozót az iskolában, és végre sikerült is! Már csak a létszámot kell összeszedni, az osztályfőnöknek ajándékot venni és kezdődhet a buli! Kíváncsi leszek, mit hozunk össze, egyelőre nem dúródik a társaság. Van még végülis pár nap...
Húha! Most, hogy nézem az irányítópultot, látom, hogy az előző bejegyzésem volt a 100. sorszámú! Hát gratula és vállveregetés magamnak ezért a sok bejegyzésért. Halkan megjegyzem, néha eszembe jut, mennyire bízok abban, hogy ez a blogger soha nem fog kipurcanni. Ezek a bejegyzések ugyanis sehol másutt nem szerepelnek, fejemből soha vissza nem idézhetők, elő nem kereshetők. Szinte hihetetlen, ebben az internetes társadalomban egy ember mennyire tud vakon bízni egy ismeretlenben..
Na, ez egy kicsit technikai jellegű bejegyzésnek született, úgy látom...
Mindjárt a gyógytornász után ugrottunk az autóba (naná, szopi után), irány Szeged. Nem céltalan böngészés volt, mondhatni enyhén túlterveztük a napot, nem is tudtunk végigjárni mindent. A fő okunk infrapanel nézegetés és nyílászáró ajánlatkérés volt, ezeken túl is lettünk gyorsan, lehet tovább gondolkodni, hogy költsünk-e még megközelítőleg negyedmillió forintot a lakásra, vagy inkább a házvásárlás irányába menjünk el. Még azóta is gondolkodunk, mi legyen. Miutána z ablakosokat megnéztük, Marcinak is cipőt kellett volna nézni. Főleg, ha kaptunk volna a lábára, de ez nem így volt. Mindegy milyen boltot néztünk meg, semmilyen cipő nem felelt meg a kívánalmainknak. Sebaj, talán legközelebb.
A két kisfickó magukhoz képest meglepően jól tűrte az utat, Vencim egyszer szopizott csak, és életében először egyhúzóra megivott 80ml teát! Hihetetlen! Végül 5 óra felé értünk haza, alaposan elfáradva!
Hát, két nap se egyforma. Ma hajnalban arra ébredtem, hogy Marci szuszog mellettem. :-) Baromi jó érzés volt, így élveztem egy kicsit, de kicsikém se tudott nyugodtan pihenni - naná, elvesztette a cumiját, csakis azért jött mellém. Így fél óra közös nem alvás után javasoltam neki, hogy menjünk át, keressük meg a cumikáját. Így is lett. Mikor meglett (a földön volt), mindketten megláttuk és jól összefejeltünk. Na, akkor meg lett nagy sírás az éjszaka közepén. Gyorsan megvigasztaltam, irány az ágy. El is aludt. Kb. 1 órát, utána kezdte újra a nyűglődést. Apát küldtem át, legnagyobb örömére. :-) Utána Venci kezdte ... aztán mindenki végre abbahagyta és tudtunk még egy kicsit pihenni. Marcim meg úgy belejött a visszaalvásba, hogy fél 9-kor alig tudtam felébreszteni. :-)
A mai nap programja: 9 után jött Papus, én el a fodrászhoz, utána tanácsadó Vencellel, 4 hós mérésre. Utána nekem reumatológia, mert a folyamatos szoptatástól szét akar esni a hátam. A doktornő megnyugtatott, túlélem. 10 kezelés, és kutya bajom se lesz! Úgy legyen...
Vencelke, mint egy hős, úgy viselte a szurikat, pedig kettőt is kapott. Paraméterei lassan egy szumó-birkózóval lesznek egyenlők:
- súly: 7800 gr,
- magasság: 63 cm.
Védőnénink el van ájulva, szerinte igazi anyatejes háj, ami bebiztosítja arra, hogy fiatalabb korában nem fog elhízni. Hát, kíváncsi leszek.
Mire fenti felsorolással végeztünk, még a munkahelyemre is beugrottunk egy fél pillanatra, fél 2 körül már itthon is voltunk - mármint a Maminál egy gyors ebédre. Háromkor Marci itthon kidőlt, 5kor alig tudtuk megintcsak felébreszteni. Utána egy kis bevásárlás, vacsi.. naná, hogy nem volt álmos! 10 után ment az ágyba ... paff... :-)))
Az történt, hogy tegnap délután - miközben mi az éttermet intéztük Orsival - a fiúk a játszótéren múlatták az időt (Marci és apa). Utána elmentünk Papusékhoz, persze Marcus az istennek se akart hazajönni. Én megengedtem neki, hogy a mamiéknál aludhasson. Nekünk is jó egy kicsit lazítani, bár igazából vele van a kevesebbik gond, de mégiscsak kisebb a nyüzsgés egy gyerekkel, mint kettővel. Szóval az volt a terv, hogy délelőtt átmegyünk Vencellel utána. Na, ehhez képest Vencike negyed 12-kor bírt felkelni a reggeli szunyájából és még akkor se volt éhes. Hát, majdnem dél volt, mire a mamiékhoz értünk. Marci nem volt még ott, a kertben voltak Papával. Fél egy körül érkeztek meg, persze mindjárt halálosan álmos volt, el is ment aludni. Megebédeltünk, utána Vencim is horpasztott kicsit, addig varrogattam (karácsonyos banner), utána haza kellett jönni, mert jött egy asztalos, aki megnézte az ablakainkat, hogy ki kell-e cserélni (naná, hogy ki kell(ene).). Utána lementünk megint, motorozott Marci én meg Vencelt toltam. Kerültünk egyet, utána jöttünk haza.
Valahogy - annak ellenére, hogy mindig van mit csinálnom - olyan üres volt a mai nap.
