Azért a rokonok nem jöttek ám üres kézzel!!! Hoztak négy, azaz négy (!) műanyag láda meggyet magukkal. Mentségükre legyen mondva, az én kérésemre történt a dolog. Nem volt mit tenni, segítséget kellett hívjak, sejtettem, hogy egyedül nem boldogulok vele. Bár L azt mondta, fogjunk hozzá vasárnap, de én nagy ívben majdnem lehülyéztem, hiszen akkor már fél 6 volt, hátamon az egész napi főzés, és még meggyezzek! Hö-hö.. Mondtam, majd holnap, kipihenten. Áthívom Papust, szórakoztatja a gyerkőcöket, én meg csumázok. Na, anyának lett igaza, aki szerint hívjam el Erikát, két kézzel mégiscsak többen leszünk. És úgy is lett, Era első szóra ráállt, jól esett nagyon! 1 ládát több, mint egy óráig csumáztunk. Hát, este fél 7-re lett kész a vége úgy, hogy másnapra marad a dunsztolás fele és a lekvár újra felfőzése. Elfáradtunk rendesen ismét!
A gyerkők édesek voltak, Marci segített magozni - oda is csípte a kezét a magozóhoz, Vencel meg úgy viselkedett, mint aki itt sincs, evett-aludt. Nagyon hálás voltam nekik érte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése