A mai nap már nem volt olyan sikeres, mint a tegnapi. Vencel úgy gondolta, szakít az eddigi hagyományokkal, meg különben is, túl sokat dicsértem már másoknak, szóval éjjel is szokássá teszi az ébrenlétet. Más se hiányzott. Persze én már megint rendesen kiütöttem magam - mármint ami a munkát illeti - szóval jó fáradt voltam megint, L-nek kellett újra helyt állni. Biztosan nagyon utál érte, mert hát ő ugye dolgozik, én meg nem, de nem tudok mit tenni, egyszerűen túl sok a mínusz órám. Szóval 1 órát játszadoztak éjjel, mire Vencel meggondolta magát és újból aludt, de 6-kor végképp feladta, és átment sírósba. Semmi se volt jó neki. Amikor nagynehezen elaludt, csöngettek. Jött Mónika, a védőnő, erre Venci felébredt és vigasztalhatatlan lett. Védőnénink szerint hasfájós, én meg váltig állítottam, hogy nem, de szerinte meg mégis, adjunk kúpot. Görcsoldót, mert itt már csak az segít. Ja, meg hintáztattuk, azt nagyon szerette. Beletettük egy kisplédbe és lóbáltuk, jobbra-balra, jobbra-ballra, ő meg nagyokat hallgatott közben és sandított kifelé a szempillái alól. Ééédes volt! Aztán persze, mikor abbahagytuk, zokon vette :-). Na, adtunk egy kúpot, nem telt el 5 perc, édesen megnyugodott a karomban és aludt. Mónika kifelé menet az ajtón megállapította, hogy lehet, hogy mégis nekem volt igazam, és mégse hasfájós, de az is lehet, hogy felszívódott a kúpból már egy icipici és ez hatott. Lehet. Bármi. Bár úgy érzem, kezdek az én kicsi fiam sírásából úgy olvasni, mint egy nyitott könyvből. Végre!
A délután maradék része vidáman és mosolygósan telt, így jól éreztem magam én is. Fél 2 körül beállított Emike néni, babanézőbe. Amikor úgy sejtettem, hogy menni fog nekem a délutáni alvás, mindkét gyerekem alszik, na, pont akkor. Nekem tényleg semmi se jó. Ha jönnek, az a baj, ha nem jönnek, akkor meg az. Vessek magamra. Na persze mindkét gyerek átaludta a látogatást, így nem sokat mutattak magukból, de a "protokoll" rész letudva. Kaptunk szép virágot és finom bonbont, már megérte! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése