Íme egy kép a 6 hetes Vencelemről:
Születés ...esemény, amely oly felkavaró, mint semmi más. Elemésztő fájdalomból előbukkanó mámor. Boldogság, mely életemet mindörökre megváltoztatja. Immáron már más lesz a fontos. Saját magam másodlagos lényként folytatom földi pályámat. Amikor belenézek az apró szemekbe, amikor a piciny ujjak szorítják az ujjam, már tudom, amit eddig is tudtam, hogy érdemes a holnapot várni...
2009. június 5., péntek
6 hét
Pontosan ma hat hete, hogy szívem másodszor is testemen kívül is dobog tovább ... amikor elfáradok, elég csak rájuk néznem, amint édesen alszanak, izmaim feltöltődnek energiával és már megyek is tovább, teszem a dolgom, mert tudom, értelme van! Ők csak ránk, szülőkre számíthatnak, feladatunk .. sőt... küldetésünk a fejlődésük biztosítása! Édes teher ez, és mikor az ember már csügged, mindig jön egy újabb lökés, amitől forog tovább a kerék...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése