Eltelt hat hét és elérkezett az idő, hogy egy kicsit az anyával is törödjön valaki :-). Hát ki más, mint kedvenc nőgyógyászom, akihez 3 héttel előtte be kellett jelentkezni, hogy ne egy éjszakai időpont jusson. Hát így jutott egy negyed hét. Odamentünk már egy jó órával előtte, hogy biztos bejussunk. Marcit nem vittük magunkkal, mert ennyi idő alatt szétszedte volna a rendelőt. Hát igazunk lett. Valami csúszás volt a programban, és egy órát kellett várjunk a kiírt időponthoz képest, mire sorra kerültünk. Vencel sajnos nálunk kevésbé volt toleráns, olyannyira, hogy Dóri kijött megnézni, hogy kinek a gyereke üvölt ennyire. Volt ám Vencel részéről "lilafej" és "nemveszeklevegőt"!! Egyszerűen nem lehetett sehogyse megvigasztalni. L-nek kellett levinnie a levegőre kicsit, szegény, több mint egy órát rázta a hordozót, aztán felhozta újból egy kicsit, hogy ő is pihenhessen. De legalább addig Vencel nyugton volt.
Ja, egyébként nem túl bíztatóak velem kapcsolatosan a hírek, de egy év haladékot kaptunk, hátha annyi idő alatt regenerálódok. Ha nem, akkor kés alá kell menni. DE NEM ÍGY LESZ, erről gondoskodom! Én egyszerűen nem érek rá beteg lenni.
És hogy szegény Vencimről jót is írjak, hősiesen bírta szopi nélkül hazáig, de aztán egyből enni akart. Ja, és persze fürödni. Mert fürödni jóóó!
Marci kihasználta az alkalmat, hogy nem jött velünk, mamiéknál aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése