2012. augusztus 31., péntek

Kicsit szomorú, nagyon boldog ...

Már tegnap is bizsergett ott valami belül ... hiába próbáltam terelni, nem ment arrébb a gondolat. Ma meg egyenesen dörömbölt, hogy a mai az utolsó nap. Az utolsó, amikor a gyerekem még baba, babucika, kicsike gyermek. Holnap már minden más .. egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik...

Reggel gondosan válogattam a ruhákat, hogy mit adjunk rá. L egy póló mellett döntött, én mégis úgy gondoltam, jobb lenne valami csinosat is magunkkal vinni, mégiscsak nagy nap ez. Választottunk hát gyorsan egy inget, és vittük magunkkal ... "Ráadjátok alvás után?" - Hát persze! - volt a válasz.

És hirtelen délután lett. A gyomromban azzal a bizonyos bizsergéssel tartottam a kapu felé. Ők már kinn ültek az udvaron, ettek-ittak. Néhány szülő már ott üldögélt és csodálta a gyermekét. Vencel nem vett észre, így nyugodtan fotózhattam és élvezhettem a csacsogását. Mert a szája, na az be nem állt. Mindenről volt pár szó véleménye...
Aztán az a bizsergés elmúlt ... odaintegettem Vencusnak, ő észrevett. Az a boldog arc! Az ő anyukája is ott van, nem maradt ki! Aztán rájött, hogy apa is ott van, és onnan felszabadultan ünnepeltünk... Együtt ettünk-ittunk. Egyszercsak felálltak a szülők és ajándékok kerültek elő a szatyrokból.. így háláltuk meg az egész éves törődést, az anyapótlást, a szeretgetést, a szobatisztaságra szoktatást, az önállóságra nevelés csíráit, a sok mesét, mondókát és dalt, az együtt átélt ünnepeket ... megható volt, meg is sirattam kicsit. Tudtuk, hogy a búcsú pillanatai ezek, ami lezár egy korszakot, de nyit egy másikat. Holnap már más ajtón kopogtatunk. A ma még biztos léptek holnapra bizonytalanná válnak, hogy újra megerősödhessenek. Jönnek új társak, új kapcsolatok, új felnőttek. Nagyon várom, mégis féltem. Újra kicsi lesz a nagyok között, újra meg kell tanulnia egy új légkörhöz alkalmazkodni. De bízom benne, ügyes, okos, értelmes gyermek.

Előre látom, hogy neki csak egy döccenő lesz, nekem meg a szívembe karmoló élmény .. egy szép, kétségekkel teli korszak lezárul, és egy tapasztalással teli, vidám korszak nyílik.
Köszönöm, kedves bölcsődés gondozónénik, hogy egész évben őriztétek a gyermekem apró lépteit, hogy szeretettel óvtátok, vigyáztatok rá, vigasztaltátok szomorúságában, együtt örültetek az örömében, és ezzel segítettetek, hogy magabiztos óvodás váljon az én icipicike nagyfiamból.

A barátok és társak

 Ajándékot tartogatva

Ballagótarisznyás