Már-már úgy tűnik, csak ismételgetni tudom önmagam: a napok hihetetlenül gyorsan mennek egymás után. Mondjuk ha nem lenne elég dolgom, akkor csinálok magamnak. L névnapjára - és én "inkábbszülökmintszülinapottartsak" elmaradt bulimra való tekintettel szombaton családi vacsorára hívtam anyáékat. A menü ötletszerű volt, vettem húsokat, aztán "majd lesz belőle valami" elv alapján hozzáfogtam az elkészítésükhöz. Lett raguleves, sült bőrös karaj, baconbe forgatott csirkeszárny grillezett zöldségekkel, mustáros-tejfölös szelet tésztával és fatörzs-torta. Jól eltöltöttem az időt egész nap. A fiúkra hárult önmaguk szórakoztatásának feladata, Vencel úgy döntött, hogy ő inkább az apukáját szórakoztatja, Marci mesét nézett, L meg sodródott a két gyerek között. A kaja nagyon jó lett, a hangulat is hasonlóan alakult. A gyerkőcök nagyon helyesek voltak.
Azt gondoltam, az édes semmittevésé lesz a mai nap, de úgy látszik, tévedtem. Reggel bolt, bevásárlás, piac, utána anyáék jöttek ebédre, elpakolás, rendrakás. Mire ennek a végére értem, ébreszthettük Marcit, mert jöttek Petráék babanézőbe. Vencel természetesen hozta a formáját, jó bőgősre vette a figurát, elég rossz hangulatban volt. Este fürdés után megpróbáltuk megetetni cumisüvegből, ami totális kudarcot jelentett. 100ml-t hajlandó volt meginni, utána viszont egy korty se ment le, olyan volt, mint aki teljesen elfelejtette, hogyan kell cumisüvegből inni. Nem volt mit tenni, meg kellett szoptassam, bár alig van tejcsi, gyűjteni akartam egy rendes adagot számára. Ez van. Utána egyedül elaludt és most mindketten édesen pihennek az ágyikójukban.
Ja, Marci ma hajnalban leesett az ágyról, amit persze hangos sírás követett, de még álmában volt, mikor visszatettem, így gyorsan túltette magát rajta.
A fiúk újabb lépést tettek ma az összecsiszolódás útján: reggel Marci jött és "jóreggelt Vencike" felkiáltással köszöntötte testvérét. Vencus meg - mintha érezné - vigyorog a világba és "gőőő"-zik ezerrel mindenfelé. ÉÉÉDESEK... ilyenkor megint azt érzem, hogy olyan jó lenne szülni még egyszer és még egyszer és még egyszer ... és erre meg azt gondolom, hogy nem vagyok teljesen normális! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése