2009. augusztus 31., hétfő

Szervezünk

Egyik volt osztálytársnőmmel szervezzük a húsz éves osztálytalálkozónkat (nem is emlékszem, írtam-e már erről), és mivel közeledik az időpont (09.19.), sűrűsödnek az események. Ma eljött Orsi Dórival. Összeültünk délelőtt az eddig elérhetetleneket felhívni, de nem jártunk túl sok sikerrel. Két embert tudtunk elérni az ötből, aki még hiányzik. Sebaj, bánatunkban elmentünk még két étteremben az árakról érdeklődni, de kikötöttünk az eredeti elképzelésnél, a Kelemen-Háznál. Délután el is mentünk véglegesre lefoglalni a helyet. 

Ja, mikor végeztünk, még volt fél óránk, így kimentünk a játszótérre. Megint megállapítottam, hogy Marci fiam maga a jóság. Történt ugyanis, hogy két gyerekre egyedül voltam, Vencel elszunnyadt, ő meg játszani akart. Megállapodtunk, hogy a tér egyik felében garázdálkodhat csak, akkor maradunk. Nem kellett egyszer se rászólni, pontosan tudta, meddig mehet el. Ott játszott egy helyben, mértük a homokot. Amikor hazajövetelre került sor, akkor is szófogadóan viselkedett és jött mindenféle mellébeszélés nélkül. Nem így volt viszont reggel, amikor le kellett menjünk a boltba (miután nem volt itthon mit enni :-) ), hazafelé bemérgelte magát valamin. Mire hazaértünk, már úgy hisztizett, hogy az ajtón beérve földre vágta magát. Negyed óra üvöltés után sikerült megvigasztalódnia, utána rendben ment a napunk.

A Fordulat Napja

Hát, nagy napra virradtunk! Vencel ma egyedül, fejét önállóan megemelve, egy gyors mozdulattal hátról hasra fordította magát! Csak néztem nagyot, mert eddig nem ment egyedül, de egyszercsak mégis! Hát egy újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Már sejtem előre, hogy így jön a többi is. Egyszerre lesz jó és rossz dolog, hiszen a babázástól egyre távolabb kerülök majd, de kárpótolnak majd gyermekeim világ-felfedező próbálkozásai. A nap egyébként semmi különöset nem tartogatott ezen kívül, délelőtt főztem, délután lenn voltunk L kollégáival a Maros-parton egy kicsit beszélgetni. Voltak gyerkőcök, egyik neveletlenebb volt mint a másik. Ezt most nem elfogult szülőként mondom, hanem kész tényként, miután másoknak is ez volt a véleménye. Annyira érdekes volt, hogy az én Marcim is csak nézte őket, hogy hogy viselkednek. Ilyenkor gondolom azt, hogy mégiscsak jó úton járok, amikor a hiszti, dacolás az ajtón belül lezajlik, az utcára pedig kimehetünk nyugodtan. Ma tehát megint tanultam valamit.

2009. augusztus 29., szombat

Dolgozós szombat

Hát igen, a négynapos hétvégéknek megvan az a hátránya, hogy bizony egy szombatot az ember életéből a munkának kell áldoznia. L-nek tehát ma keményen meló volt, édeshármasban maradtunk itthon. Mindjárt csatározás is lett, mert Marci enni az istennek se volt hajlandó, 40 percig majszolt egy joghurtot. Tudom, az én hibám, mindenáron rá akarom venni az önálló evésre. Mióta Vencel megszületett, ez a képesség egyszerűen kiesett Marciból. Szóval végül én győztem, de mi már Vencummal rég bent játszottunk, Marci még mindig akkor nyammogott kinn a joghurtján. Persze ilyenkor a saját idegeim húrjain játszom, mert alig merem otthagyni a konyhaszékben. Végül rendben ment minden.

Miután kétszer majdnem "megöltük" egymást, mert egyfolytában üvölt, és a "nem" szócska a szókincsének 95%-át kitölti jelenleg (megszámoltam, délután egy negyed óra alatt 28-szor hangzott el az előbb említett nyelvi ékesség) ... szóval sikerült összeszedni magunkat és lementünk sétálni. Jó volt, csavarogtunk mindenfelé gyalogosan, találkoztunk az óvónénivel, aki megkért, hogy Marci lufi jelét cseréljük el focilabdára. Marci ráállt a cserére, így rendben volt a dolog. Nagyon várja már az ovit, hangot is adott ennek az óvónéni előtt is. Kíváncsi vagyok, ha majd élesben megy, akkor mennyire lesz feldobva az ötlettől.

Szóval sétáltunk egy nagyot, hazafelé jövet Marci biztosan nagyon fáradt lehetett, mert leesett a lépcsőn, gurult le 2 lépcsőfokot szegény. Úgy sajnáltam, de nem tudtam felvenni, mert Vencel a kezemben volt. Mindketten nem sokkal hazaértünk után el is aludt, így alkothattam megint. Sütöttem két kiscipót, utána átmentünk anyáékhoz egy kicsit, este pedig gyorsan el is aludt mindkettő. 

2009. augusztus 24., hétfő

Apának lenni

Szeretnék L fejébe látni sokszor. Mert a szavaiból sosem tudok meg semmit. Nem nyílik meg előttem. Ritka az a pillanat, mikor legbelsőbb énjéhez enged, és az is csak pár pillanatig tart. Ő ilyen, nem is fog megváltozni. Szerencsére ennyi év után már egyre jobban megy annak kitalálása, hogy mit érez, mit gondol.

Amikor a gyerekvállalás ideje elérkezett, egy percet se tétovázott, mindketten tudtuk, eljött az idő. Nem éretlen fejjel vágtunk neki, mindketten úgy gondoltuk, ennél jobb alkalom nem is lehetne. De apa nem lesz egy férfiból egy pillanat alatt, meg kell érnie hozzá. Amikor az első gyerekünk megszületett, még emlékszem, mennyire esetlenül fogta meg, mennyire nem tudott mit kezdeni vele. Cirógatta, simogatta, fürdette, de látszott, hogy van még mit tanulnia. (Természetesen én se álltam anyaságom csúcsán - sőt, még ma se tartok ott szerintem) Azóta teltek a hónapok, hozzászoktunk a megváltozott állapothoz, megtanultuk azt, hogy mást is kell szolgálnunk, magunk csak akkor lehetünk, ha szakítunk rá időt. És látom rajta, mennyire átalakult ő is. Idomult a helyzethez. Imádja a gyerekeit. A kicsivel még mindig kimerül a cirógatásban, simogatásban a kapcsolata, de tudom, pár hónap és meg fog változni ez is. Ugyanúgy leülnek majd játszani, mint ahogy most a naggyal a fűben szaladgálnak, kergetőznek, ahogy együtt tornyot építenek, ahogy eteti, fürdeti őt. Látszik, hogy ő is boldog, megtalálta helyét a világban. Szeretem őt ...

Négy

Ha már tegnapelőtt Huszonkilenc, akkor ma stílusosan Négy lehet csakis a bejegyzés címe, hiszen kicsi Vencelem ma négy hónapos lett. Bizony-bizony .. ha valaki akkor mondta volna, hogy a napok két gyerek mellett majd kétszer olyan gyorsan telnek, bizonyára nem hittem volna el. Mondtam volna, hogy: áá, dehogy! Ugyanúgy lesz majd idő a kiságy fölött állni és gyönyörködni az álom-mosolyokban, pillanatról-pillanatra átélni azt, ahogy a kicsi és magatehetetlen "lényből" baba lesz, majd kisgyerek és így tovább.. De bizony igazat kell adnom annak a - már-már közhelynek - hogy biza' az idő telik. Nem nagyon van időm gyönyörködni, hiszen kicsi Marcellem - aki maholnap óvodás lesz ugyebár - határozottan csinálja nekem a programot. Na de ne Marcimról essen itt most szó, hanem Vencel a fő téma ma. Négy hónappal ezelőtt (most 13.40 van) bizony benne voltunk az események sűrűjében, vártuk a csodás pillanatot, amikor karjainkban tarthatjuk kicsi gyermekünket. Azóta viszont sokminden történt, sok dolgot megtanult már. Tud már mosolyogni, nevetgélni, gurgulázva "beszédet utánozni", tárgyakat megmarkolni, és ami most leginkább leköti: oldalra-félig hasra fordulni. Ideje nagy részét ezzel múlatja, próbálja emelni a popsiját, helyezi ide-oda, majd végül ereje fogytán leteszi újra a földre egy következő próbálkozásig. Imádom!

2009. augusztus 23., vasárnap

Pót-névnap

Ma a másik mamiék is eljöttek, hogy Marcimat utó-névnapi köszöntésben részesíthessék. Kisfiamnak az egészben az volt a legjobb, hogy eljött Szabolcs, és játszhattak egy jó nagyot. Mi a mamival főztünk, ő egy kis töltöttkáposztát bográcsban, én meg még egy kis ragulevest, még tegnap. Vencim megint a marketing-arcát mutatta, egy mukk nem volt a száján, imádtam érte! A nagyszülők elájultak az unokáiktól, a gyerekek fáradhatatlanul rohangáltak, én jókat ettem és szoptattam felváltva. Marci persze "elfelejtett" aludni délután, így hazafelé az autóban bebólintott, úgy kellett felhozni. Persze félájultan fürdettem meg alig fél óra szunya után, üvöltött végig szegény, én meg sajnáltam, de muszáj volt túlesnünk rajta, mert a sárból nem látszott ki a lába. :-) Utána azért megvigasztalódott gyorsan, egy kis tejecskének és pirítósnak hála.

Vencimmel ma reggel arra ébredtünk, hogy ő is köhög, így mindjárt az irány az ügyelet felé volt. Szerencsére nem kellett várni, rögtön mi következtünk. Mivel torka nem piros, mellkasa-tüdeje tiszta, így csak nasivin-t kaptunk. Mást nem kell adni neki, ami számomra teljesen hihetetlen. Az - a nevét el nem áruló - doktornő szerint az anyatej és a szoptatás megvédi őt attól, hogy jobban belemásszon. Úgy legyen!

Az ügyeletről visszafelé a T-s áruházban gyógyszervásárlás közben megmérettem a vércukromat. Régóta nyomasztott már ez a kérdés, hogy hogy áll a GDM-em. A hat hét eltelt már, ráadásul pont evés után voltunk egy órával, így kapóra jött egy terheléses vércukor mérés. Az eredmény csodálatos, 5,1 lett, tankönyvbe illő, így most kicsit bátrabb lettem. Na ez nem a folytonos zabálást jelenti, csak nem lebeg a fejem fölött egyelőre a cukorbetegség fekete felhője. Meg is jutalmaztam magam egy kis kókuszgolyóval ebéd után!

2009. augusztus 22., szombat

Huszonkilenc


Bizony, megint telik az idő, kerek egy hónappal lettünk megint öregebbek Marci születéséhez képest. Az emlékek hol halványak, hol élesek. Egyszer homályosak, másszor kristálytiszták. Az örök-elnemmúló szeretetem viszont minden nap ugyanolyan. Még akkor is, ha felbosszant! Bizony pedig sűrűn teszi, de nem bánom. Amikor este végül álomra hajtja fejét, odamegyek, megsimogatom az izzadt kis fürtjeit és eszembe jut, mennyire kis elesett csomag volt, és lám, micsoda akarattól duzzadó kisgyerekké fejlődött! És mennyi minden vár még ránk! Itt van például a szerda - az ELSŐ szülői értekezlet az oviban. Nagyon várom a napot, pedig valahol legbelül sejtem, hogy önállósodásának hajnalán vagyunk. Lassan el kell engedni majd a kezét. Nekem is meg kell tanulnom, hogy nem lehet mindig csak az enyém. Nehéz lesz ...

2009. augusztus 21., péntek

Semmittevős péntek

Miután a tegnapi napot sikerrel kiheverték a fiúk (Vencel fél 9-kor kelt, Marci majdnem 9-kor), gyorsan reggeliztünk és kimentünk a T-s áruházba husiért. Vasárnap jönnek Zsuzsi mamáék, főzni kell valamit, ugyebár... A reggelinél bevettünk egy cselt, Vencelt betettük Marci régi etetőszékébe. NAGYON ÉLVEZTE! Egy hangja se volt, míg mi ettünk, csak figyelt kifelé onnan. Hiába, ő is olyan, mint a bátyja volt, szereti látni, mi történik az asztalon.

Bevásárlás után kimentünk a kertbe megint, maradékos-parti volt, megettünk minden mozdíthatót tegnapról, utána pihentünk. Délután Vencelem megtette az első pelenkás elforgását az oldalára teljesen egyedül! Odavagyok érte!

2009. augusztus 20.

Papának névnapja van ma. Marci szerint neki is, meg a mamának is és anyának is. Mondtam, na igen.. neked most volt, mamának meg anyának meg egyszerre van. Na, ezt pláne nem értette. Mindegy is, mert ma sokkal fontosabb dolgaink voltak. Mindjárt itt volt az, hogy jöttek Erikáék István napot köszönteni. Na, Marcinak több se kellett, próbálta egyszemélyben szórakoztatni a társaságot, nem kis sikerrel. Hol Gyurkára akaszkodott rá, hol Erikára. Azért véletlenül el is aludt a hintában, bár Gyuri piszkálta ezerrel, de végül mégis győzött a fáradtsága és aludt 3 órát. Aztán az is volt, hogy fél 7 után kimentünk a vásárba szétnézni kicsit. Nagyon aranyos volt, nem akart ő semmit, csak felülni a legnagyobb hintára, ami a legmagasabbra megy. Végül sikerült lebeszélnünk róla, és apával felültek a dodzsemre. Nem telt el fél perc, nekik hajtott valaki úgy, hogy L-nek is fájt a lába és Marci is rendesen megütötte magát. Persze azonnali sírás lett belőle, ki kellett szállniuk. Sajnáltam nagyon, mert egyébként élvezte volna a dolgot. Azért gyorsan megvigasztalódott, meg rásegítettem egy kisebb adag édességgel és így teljes lett a boldogság. És akkor még nem beszéltünk az estéről ... miután sikerült felkönyörögni az utcáról a lakásba, kezdődhetett az esti fürdés-móka. Nagy változás állt be, a pancsolás örömét átvette a tusolás élvezete. Már érett szerintem ez a dolog, de pár hónappal ezelőtt még félt a tustól. Most nem volt akkora tiltakozás, sőt! Ki se akart szállni! 

Mindeközben Vencel hozta szokásos vigyorgós formáját. Erikáékat elkápráztatta méreteivel, kék szemével és folyamatos vigyorgásával. Az alvással se volt semmi gond, békésen szundikált itt-ott, hol a hintában, hol a babakocsijában. A vásárban a hangos zajtól megijedt, sírva fakadt, de sikerült gyorsan megvigasztalnom. Este megint én fürdettem, nagyon élvezem, de nagyon félek is, mert nem érzem elég erősnek magam ahhoz, hogy biztonsággal meg tudjam tartani a kis ficánkolót! 

Miután a fiúk megtisztálkodtak, átmenekültünk a mamiékhoz tűzijáték idejére. Muszáj elmennünk itthonról, mert az ablakkal szemből lövik a rakétákat és a fiúk biztosan nagyon megijednének. Marci kiment nézni, de a harmadik rakéta után be kellett jönni, nem szerette. Venci hű volt magához, békésen nézelődött mamiéknál ezidő alatt.

Hát így telt el ez a nap, jó volt!

2009. augusztus 19., szerda

Hármaslét

Ma egy - úgymond - teljesen átlagos napunk volt, édeshármasban töltöttük a napot. Egészen jó is lehetett volna, ha Marcus nem kezdte volna megint, hogy ő nem akar aludni. Már fél 2 volt és még semmi. Sajnos megint összekülönböztünk, aminek részéről földön fetrengés lett a vége, ami engem meglehetősen hidegen hagyott, így kis idő után abbahagyta. Meg tudtam győzni, hogy pihizni kell. Fél 5-kor úgy kellett felébreszteni. Közben én gyártottam a kókuszgolyókat rendületlenül másnapra, hiszen holnap Papus napot ünneplünk!

Este átmentünk anyáékhoz, mert Szentpéteri Csilla koncert volt, persze Marcit hidegen hagyta, őt a számítógép jobban érdekelte. Apát és Vencit itthon hagytuk, elvoltak ők nélkülünk is, nem hiányoztunk. Hazajövetelkor jött a második hiszti-hullám, forgószékben fetrengéssel társítva, de végül győztem és szépen hazasétáltunk. Menni fog ez nekem! :-)

Betegség

Már más se hiányzott az életünkbe, apa hazahozott valami jó kis köhögtetős-torokfájós valamit, aminek nincs neve, csak terjed ... először is Marcit "terítette le" egy kis hőemelkedéssel és torok bepirosodással, utána rajtam fogott ki, majd végül Papuson kötött ki ez a makacs jószág. Persze Marcival irány a doki. Torokgyulladás a kimondott "ítélet", antibiotikum kúra, nehogy a kicsire is rámenjen, egyelőre ő még kitart. Az antibiotikum elfogyott, mostmár borzalmasan rondán köhög. Oké, akkor vissza az orvoshoz (kedden), mostmár hörghurut ... újabb gyógyszer, ezúttal hörgőtágító - kúp formájában. Ettől mostmár reméljük a teljes gyógyulást, ami talán hamarosan el is jön. Vencus továbbra is kitart, talán kettőt köhintett, ennyivel elintézi. Bezzeg én... a torkom már kb. egy hete kapar, semmi más tünetem nincs, de nagyon fárasztó. Persze L se gyógyult még ki belőle, pedig ő viszi legrégebb óta. Küzdünk... Még jó, hogy van egészségkártyánk, eddig 12 ezer forintot költöttünk el gyógyszerre. Ugye, hat is majd valamelyik?

2009. augusztus 18., kedd

Szoptatási Világhét


Edinával összefogtunk, elvittük Danit és Vencelt (Marcit a mamiékra bíztam) a védőnők által szervezett rendezvényre, amit a szoptatási világhét alkalmából rendeztek. Tulajdonképpen a fiúk baromira jól elvoltak, felváltva aludtak meg vigyorogtak. Egyikük mindig ébren volt legalább. Kicsit eltologattuk a babakocsit, sokkal nem lettem okosabb, eddig is szoptatáspárti voltam, véleményem nem változott :-). Marci eközben baromira élvezte a mamázást-papázást, úgy, hogy ott is kellett aludnia. Mi meg addig Papussal elmentünk a Penny-be, elvittük Vencelt meglevegőztetni. :-)

2009. augusztus 17., hétfő




Szomat-vasárnap

Ez a hétvége egy szemvillanás alatt eltelt. Szombaton lecsót próbáltam rakni, kis sikerrel, ugyanis kb. délután 4-kor még azt csináltam. Azt hittem, sose leszek kész. A fiúk persze hozták a formájukat, Vencus nem alszik, Marci rosszalkodik és SZINTÉN NEM ALSZIK! Pénteken kezdte, hogy elfelejtett délután aludni. Ennek folyománya volt, hogy tiszta nyűg volt egész délután, csak a cumi volt a világmindenség és nyúlt mindenfelé az ágyon. És azóta is ezt csinálja. Egyszerűen nem kell neki a délutáni alvás. Cserébe viszont 8-kor elmegy aludni, nem kis örömünkre. :-)

Szóval nagyon eltelt a hétvége, vasárnap kinn voltunk a kertben, Marci pedig az éjszakát megint a mamiéknál töltötte.

2009. augusztus 14., péntek

Marcell nap

Az én drága Marci fiamnak névnapja van. Szerintem kapizsgálja, hogy mit jelenthet, de ennyit mondtam neki: "Ma a te nevedet írják a naptárba!" Cserébe vigyorgott nekem mindent tudóan. :-) Kérdeztem tőle, mit kap a neve napján? Erre ő: hát tortát! Na, püffneki! Süthettem... :-))) Aznap eldöntöttem, csakazértse szólok rá semmiért, hiszen valamennyire mégiscsak az ő napja van! Hát így is volt, cserébe nagyon jó kisgyerek volt. Lehet, ez a nevelés kulcsa? :-)

Mamiék átjöttek délelőtt, különben a torta sehogyan se készült volna el, így viszont adtunk neki egy halvány esélyt. Feketeerdő-torta lett, ebben már van gyakorlatom, ráadásul mindenki szereti is. Kapott rengeteg ajándékot, tőlünk kirakót és pénztárgépet. Ja, meg egy markolót lego-ból, amit gyorsan el is tettünk. Anyáéktól sok dolog érkezett, egy kalapácsolós játék szögekkel (szintén a polcra került), játszószőnyeg az autóknak (autópálya), meséskönyvek. Persze mondanom se kell, a pénztárgép viszi a prímet, le se tudja tenni egy percre se.

A nap csodálatosan sikerült, délután pizzát sütöttem, átjöttek a mamiék vacsira, elvoltunk nagyon!!!

2009. augusztus 13., csütörtök

Vendégek

Az elmúlt egy hétben két számomra nagyon fontos ember is meglátogatott bennőnket. Két olyan ember, akinek személyiségét én nagyon kedvelem és nagyon jól kijövünk egymással. Volt főnökasszonyom Zsuzsa, és kolléganőm Krisztina volt az. Krisztina volt már nálunk egyszer, de most még egyszer eljött és nagyon jól elvoltunk. Ő babázott leginkább, én meg - miután "megvezettem" a találkozónk időpontjával kapcsolatban (hiszen a doktornőnél voltunk) - cserébe meghívtam őt egy gyors ebédre. Jóóó volt, szeretem az ilyen napokat!

Készítettem neki egy kis ajándékot, ez volt az:

na jó, persze elforgatva, és van egy párja is a képnek, arról már nem készült bekeretezett fotó. Én úgy láttam, örült neki. Összességében véve tényleg jó nap volt, nem győzöm magam ismételni!

Egy hét összefoglalója

Huhh, hát most aztán tényleg elmaradtam a bejegyzésekkel, pedig isten bizony, szándékomban állt pötyögni ide néhány sort minden nap, de hát nem sikerült. Leginkább mostanában azzal vagyok elfoglalva, hogy a két gyerkő bioritmusát valahogy összhangba hozzam, de nem sikerül sehogyan sem. Most kivételesen alszanak, így kihasználom a lehetőséget.

Először is: Marcinak határozottan alakul a szobatisztasága, vasárnap valami véletlennek köszönhetően anyáéknál sikerült belekakilnia a bigyóba. Hát rettttttenttttőőőő büszke volt magára, mi meg agyondicsértük, és szerintem megértette a lényegét a dolognak. Ettől mondjuk a hajlandósága mit se változott, hiszen ma szerda van, azóta csak pelusba sikerül a dolog, de a türelmem végtelen. Azt hiszem. :-) Szerintem azzal van leginkább a gond, hogy nem tud rendesen elbújni sehová se, így frusztrálja kicsit a dolog. Megoldjuk a kérdést hamarosan.

Valamelyik nap jó sztori volt. El kellett menjek a wc-re, mert Venci-altatás következett, és előtte még mindenképpen pisilni akartam egyet. Vencus - szokásához híven - üvölt a pihenőszékben, miközben én ülök a wc-n. Hallom Marcit: - Csönd! Hagyd abba! Elég volt! - Húha, gondoltam magamban, jó lesz igyekezni! Erre egy csapásra csönd lett a nagyszobában. Még nagyobb tempóra kapcsoltam, hogy lássam, mit csinálnak. Kirontok a kis helyiségből, hát mit látok? Marcikám szent meggyőződéssel itatja Vencit a kis teájával. Hát majd' elolvadtam a gyönyörűségtől, hogy nekem milyen ügyes nagyfiam van. Összevissza pusziltam a kis fejét érte! Azóta alakul a barátság közöttük, Marci egyre többet próbálja dögönyözni. Tegnapelőtt este megmutatta, hogy hogyan kell megtornáztatni Vencit, hogy ne fájjon a pocakja. :-)

Marci továbbra is egy "észlény". A rajzolós játékáról nem tud leszállni, állandó jelleggel a számítógéphez akar kéredzkedni és "dolgozik". Még a végén tényleg örülök, hogy megvettük azt a laptopot. :-)

Vencel nagyon helyes, egy-két halk kacagás is előbukkant már mostanában, és tegnap végre el mertem hagyni tőle ezt a hasfájás elleni oldatot. Úgy tűnik, ennek a korszaknak is vége. Hát, nem sírom vissza bizonyára ezeket a napokat.

És végül egy nem túl jó hír: Marci tegnap este egyik pillanatról a másikra belázasodott, ma reggel el kellett vigyük a doktornőhöz, nagyon csúnya, piros a torka, antibiotikum .. nem örülök egyáltalán, de biztosan apától kaphatta el, aki a hétvégén kezdte ezt a köhögős-orrfolyós valamit. Marcinak egyelőre kutya baja ilyen téren, csak hőemelkedése van szinte egyfolytában. Vencel egyelőre nem vett át tőlük semmit, remélem, megússzuk.

Nagyjából ezek történnek mostanában, és próbálok gyakrabban írogatni, de nagyon gyorsan eltelnek a napok, barack-lecsó, stb. eltevés után már nem sok energiám van éjjel még szép magyar helyesírással körmondatokat ide bevésni. Igyekszem..

2009. augusztus 5., szerda

Vencus forogni kezd!

Tegnap vettem észre, hogy Vencel határozottan elindult a mobilitás felé! Elkezdte a 7 kiló 20 dekás popóját emelgetni, hol jobbra, hol meg balra. Nagyon helyes, ahogy kezdi megismerni a testét és kezd úrrá lenni végtagjain. Közben meg egyfolytában "gőőő-gőőő" megy, ráadásul rákattant a babazenére is, amit anno Marci is nagyon szeretett. (Persze Marci mostmár egyáltalán nem szereti, sőt..) A napokban fedezte fel azt is, hogy jókat lehet "bürrögni" a szájával, egyben nyálbuborékokat is lehet eregetni. Ennek a szokásának is hódol becsülettel ez a gyermek. Én meg élvezem és örülök, hogy láthatom, milyen szépen fejlődik! 

Vendégek - sokadik felvonás

A mai délelőtt különben nagyon jól alakult volna, ha ez a Marcis nézeteltérésünk nem lett volna. Jött Zsuzsa kolléganőm hozzánk látogatóba. Annyira jó látni, hogy azok a kollégák is "visszatérnek", akik már elköltöztek a városból. Jó volt újra beszélgetni, bár munkáról esett a legkevesebb szó, nagyon élveztem a látogatását! Bár csak sűrűbben tudnák találkozni!

Anyának lenni ...

Amikor még nem volt gyerekem, sokszor álmodoztam arról, hogy milyen lesz majd akkor, amikor lesz. Hogy majd szeretni fogom, ölelni, imádni mindenek felett. Aztán amikor Marcell megfogant, éreztem, hogy mostmár másért is felelős vagyok, nem lehetek már ugyanaz, aki addig voltam. Még apró kis embrió volt, de már éreztem, innentől más lesz minden egyes nap. És amikor megszületett, valósággá válhattak régi emlékeim, hogy majd hogyan ringatom, ölelem őt. Azóta viszont eltelt két év és néha bizony akadnak kevésbé gördülékeny napok, mint például a mai is. Mostanában mindig arra kelek, hogy ott fekszik az ágyamban. Hiába, nem tudok korábban felkelni náluk, mindig beelőznek ezek a kisfickók. :-) Szóval ott szundított, majd kikönyörgött magának egy kis reggeli tejecskét. Aztán egy laza mozdulattal odaverte magát Vencel ágyához, amitől persze a kicsi is felébredt. Tehát nem indult zökkenőmentesen már a reggel se.. és ez csak fokozódni tudott. Szegény Marcimnak nagyon rossz napja van, én meg lehet, túl szigorú vagyok hozzá, de nem esik jól, amikor az egyik távirányítót bosszúból hozzáveri a másikhoz. És igen, néha eljár a kezem is, akármennyire is mardos a lelkiismeretfurdalás utána. De korához képest nagyon is előre van az esze, így pontosan érti, melyik mozdulatát mire használja fel. Nekem meg fogynak a fegyelmező eszközeim a tarsolyomban. Igyekszem ...

2009. augusztus 3., hétfő

Ha nincs gondom, csinálok magamnak

És ez valóban így igaz. A vasárnapi nap rendesen eltelt (mint mostanában mindegyik), még jó, hogy szombaton megfőztem a levest! Összekészítettem a husit (töltött dagadó), majd kiszaladtunk a T-betűs áruházba csirkemellért, amit persze nem kaptam (nagyon meglepődtem), utána csak gyártottam az ebédet (meggyszósz, rántott csirkecomb, rántott cukkíni, töltött dagadó, krumplipüré, vegyeszöldség), fél 2-re kész is lettem nagyjából. Délután csak nyúltunk mindannyian, ste lementünk kicsit sétálni, Marci közölte, hogy ő a Papáéknál akar aludni a kékágyban :-), hát nem tudtunk ellenállni. :-)

Ma meg lecsóeltevés és paradicsomlé készítés volt műsoron. A gyerkőcök nagyon édesek voltak, Lesiben voltunk, Vencel nem sokat aludt, egyfolytában ébren volt, Marci viszont nagyon ügyes odakint is, pihent két és fél órát egyedül. Ráadásul tegnap, amikor a mamiéknál aludt, reggelre nem pisilt be a pelusba! Alakul-alakul...

2009. augusztus 1., szombat

Vendégek

Ma vendégeink voltak, Jucus barátnőmék jöttek el hivatalos Vencel-nézőbe. Kicsit "fáztam" a dologtól, mert barátnőm 9 éves Robi fia és az én Marcim kemény csatákat vívtak, egyikőjük se akart engedni, így a játékuknak előbb-utóbb sértődés lett a vége valamelyik részről. Azonban ma példamutatóan viselkedtek, nagyon jól éreztük magunkat mindannyian. 9 után mentek haza, Marcit alig lehetett beerőszakolni a kádba, úgy elfáradt, egyből menni akart aludni. El is aludt gyorsan, még a tejecskéjét se itta meg :-).

Számítógépes korszak kezdődött

Marcell fiam azt hiszem, rákattant a számítógépre. Találtam egy neki való programot (Disney Magic Art Deluxe), amitől teljesen bezsongott. Az elmúlt napokban ezzel kellett játszani, és azt sejtem, a következő napok is így telnek el. Annyira édes, ahogy ül a gép előtt, fogja az egeret és bölcsen kattingat. Ma azon kaptuk magunkat L-el, hogy megy a nyomtató. Hát Marci nyomtat ... a kész rajzait küldte ki a nyomtatóra, mindjárt 6 példányban. :-)

Imádom! :-)

egyszer mostmár biztos utolérem magam

Mostanában nagyon el-elmaradozok a blogbejegyzésekkel, de ezek a fiúk annyira osztják a feladatokat, hogy alig győzöm felvenni a ritmust velük. A napok egyre jobbak, egyre magabiztosabb vagyok, és ez melegséggel tölt el. Vencel egyre éberebb, Marci számára az Isten, minden sikkanását követi a szemével. Látom magam előtt, hogy nemsokára kavar utána négykézláb, én meg csak mosolygok magamban. A napok kezdenek rendszerbe kovácsolódni, csak az a legnagyobb baj, hogy a délutáni együttalvás összehangolása még nem sikerül. Pedig akkor jó lenne leülni és legalább ide írni pár sort. Tudom, hamarosan visszasírom ezeket a napokat, amikor majd egészen más problémák foglalkoztatnak bennőnket.