Béke, béke és béke!

Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ilyen napok jönnek talán ... mióta adom Vencelnek ezt az új görcsoldót, mintha kicserélték volna. Leginkább alszik - amit próbálok nem a gyógyszer mellékhatásának betudni - és még vigyorog és eszik is. Felváltva. És a sírás eltűnni látszik, kizárólag álmosság hatására tud kibújni belőle. Egyébként megy a gőőő-zés meg a mosolygás.

Már reggel nagyon helyesek voltak, egy ágyba bújtunk hárman és Marcim odabújt Vencushoz, aki hálából vigyorgott neki kicsit, ő meg viszonthálából még jobban megnyomorgatta szegényt. Végül nekem kellett közbeavatkoznom, mielőtt agyonnyomja azt, akit már három hónapja nevelgetek. :-)

Délelőtt Orsival voltunk osztálytalálkozó szervezés ürügyén az általános iskolánkban, de semmit nem intéztünk, mert az illetékes személy persze szabadságon van. Hogy is jutott eszünkbe nyáron osztálytalálkozót szervezni? Szóval utána sétáltunk, dumcsiztunk, egyszercsak már 11 óra volt, elszaladtam husiért a vasárnapi ebédhez, meg végre eljutottam a kreatív hobbis boltba kicsit szétnézni. Mondhatom, nagy csalódás ért, teljesen átalakult az egész. Erre belelkesedtem, hogy inkább mégis netről kellene rendelni. Bár ne néztem volna meg a cég honlapját! Hümm, most fájhat a szívem.

Délután anyáéknál voltunk, majd megint ki a kertbe barackot szedni, holnap rakhatom üvegbe!

Szóval a gyerekek nagyon édesek, nem tudok betelni a nagy boldogsággal, ami uralkodik a családunkban. Remélem, nem kiabálom el, mert nagyon ránkférne már egy kis kiegyensúlyozottság a gyerkőcök részéről. Talán mi is nyugodtabbak lennénk egy picit ... reménykedem, hátha...

Szurika

Miután Vencel betöltötte a 3 hónapot, nem volt más hátra, minthogy felvegyük a 3hós oltást. Gondoltam, akkor egy füst alatt beoltatjuk Marcit is bárányhimlő ellen. Na, kész kaland volt a mai nap .. a szokásos módon, fél 6 körül kelt Marcim, de sikerült visszazavarnom az ágyába. Vencust megetettem és rávettem, hogy szunyáljon még. Utóbb kiderült, Marci is visszaaludt, egészen negyed 9-ig horpasztott a társaság - engem is beleértve. Mit ne mondjak, jól esett már a lelkemnek, hiszen mostanában ha 6 óránál többet alszok, az már maga a csoda. Szóval felkeltünk reggel, ettünk-ittunk, és már rohanni is kellett a tanácsadóba, hiszen 10.30-tól volt rendelés. Mire összekészülődtünk, 10 óra lett. Elindultunk .. hordozó Vencelnek, Marcigyerek a másik kézbe, nagytáska megpakolva (textilpelus, bugyipelus, váltásruha, popsitörlő, stb.stb). Tárolóból kihoztuk a babakocsit, a tesófellépőt. Nagynehezen elindulunk, mikor eszembe jutott, hogy a telefont nem hoztam magammal ... pff... vissza már nem tudtam fordulni. Hát kitaláltam, hogy apát felhívjuk utcai fülkéből. Így is lett, végül minden sínen ment. Ott találkoztunk. A két gyerekem egy-egy hősként viselkedett, úgy tűrték a szurizást, hogy el se hittem. Marcim egy szemöldök-összehúzással elintézte, Vencus kicsit nyekergett, de semmi vészes nem volt. Marcit mikor hallgatta a doktornő, megszólalt: "Anya! Ez olyan nagyon hideeeg!" :-) Estére Vencimnek lett egy kis hőemelkedése, Marcinak kutya baja se lett.

Marcellem kezd igazi nagytesóként viselkedni. Történt ugyanis, hogy mire hazaértünk, Vencus már nagyon éhes volt. Nekem viszont el kellett menjek wc-re, meg inni, meg kezet mosni. Ő meg egyedül elkezdte "ápolni" a kistesóját. Bedugta a szájába a cumiját, ringatta a hordozóban, hogy ne sírjon. Imádom!!!!!!

Adatok:

Vencel - súly: 7200 gr, hossz: 59 cm

Marcell - súly: 13500 gr, hossz 89 cm

Nőnek-nőnek....

hétfő-hétfő

Ott kezdtük a napot, hogy marci ébresztett bennőnket fél 6-kor .. Vencellel együtt. Na, gondoltam, hosszú lesz ez a délelőtt, és biztosan majd Marci korán lefekszik. Na hoooogyne.. :-) Egész simán indult végül a nap, 10 körül beállított papus és elmentek kicsit a játszótérre.

Vencelem hozta a hasfájós formáját. Kitaláltam, hogy akkor most megelőzvén a totális kibukásomat, adok neki gyorsan egy kúpot, így majd kipukkogja magát és rendben leszünk. Hát tévedtem. Pontban két órával étkezés után elkezdte újra szegény a sírdogálást. Végül délután kínomban már azt találtam ki, hogy elalvás előtt megmasszírozgatom, megnyomkodom. És csoda történt!!! Aludt 4 órát egyfolytában! Szegény biztosan nagyon fáradt lehetett már, hogy ennyit pihent egyhosszban. Mindent megcsináltam közben, feltakarítottam, behajtogattam a ruhákat, megcsináltam egy kalácsot, és még pihentünk is, játszhattunk is a Marcival többet!

Nyugodt vasárnap

..illetve annak indult. Minden szép és jó volt, Marci megintcsak a mamáéknál aludt, így volt egy viszonylag nyugodtabb tempójú esténk, aludni persze nem aludtunk azért többet, hiszen a 11 órai szopi az mérföldkő, az el nem maradhat, tehát minimum fél 12, mire ágyba zuhanhatok. Gondolkodtam már rajta, hogy az az a hely, ahol mostanában a legkevesebb időt töltöm ...

szóval vasárnap: délelőtt volt egy kis időm, hajat tudtam mosni, anyagot festettem zöld dióval (karácsonyi ajtódísz-terv) és még egy kis piskótát is sütöttem! Mondhatni, már-már idilli volt a hangulat, de aztán jött a délután, amikor is Vencikénk nem volt épp emelkedett hangulatában. Gyakorlatilag olyan 3 körül hozzáfogott sírni, és estig - lefekvésig - abba se tudta hagyni. Aztán végül az álmosság győzött, és bealudt, de addig.. 

Marci elvolt mamiéknál, délelőtt a Papával voltak a boltban, meg a kertben, délután az apja vitte a játszótérre. Nem panaszkodhatott! :-)

Pincsi-Pancsi

Ma nagy nap lett, már tegnap "beharangoztam", hogy ma strandolás lesz. Miután a reggel rendesen alakult, valóban belevágtunk ebbe a nem mindennapi kalandba. Nem is egyenlő arányban osztoztunk a gyerekeken, elhívtuk Papust, így legalább 1 ember mindig szabad volt. Mondanom se kell, mindkét gyerkőc istenien elvolt, nagyon élvezték a vizet, öröm volt őket látni. Továbbra is fennáll a kijelentésem: ha ők jól érzik magukat, én is jól érzem magam, így tiszta boldogság voltam tőlük ma. A kicsi délelőtt akkorát fürdött, hogy az apja karjában be is aludt a vízben. Hiába, biztosan emlékszik még rá, mennyire jó volt a magzatvízben pancsikolni. Marci igazi nagyfiúként viselkedett, megértette, hogy ha pihen egy kicsit, akkor tudunk még utána pancsolni, így hajlandó volt a sátorban aludni picikét. Szóval isteni napunk volt, rendesen elfáradtam, na és persze felégtünk mindketten L-el. Elvoltunk.

Mai képek:

Ja, a címadás Marci ötlete volt, amikor odaértünk, egyfolytában azt kérdezgette: hol van a pincsi-pancsi?

3

A bűvös szám .. három .. három hónapja boldogítja szívemet kicsi csöppségem, aki értelmének minden mozzanatával azon van, hogy szívemet túlcsordultsa szeretetével. Imádnivaló kis csöppség, aki napról-napra okosodik. Most a tele szájjal vigyorgás és a mindenre "fejjel fordulok" keresés a jellemző, és megjelent az "a" és a "b" betű a szókincsével, tarkítva ezzel a "gőő", "gii" kifejezéseket. Mosolyog mindenen, lehet már vele játszani. Úgy vettem észre, hogy kedveli Marci csicsergő hangját, mert arra mindig odafigyel...

Még-még ilyen napokat!

Már előre "fáztam" pedig a mai naptól. Tegnap Marcifiunk úgy döntött, hogy ő éjjel fél 12-ig azon szórakozik, hogy kijön az ágyából, visszakísérjük, fetreng ott egy kicsit, majd újra kijön. Csomószor visszazavartuk, szépen, nem szépen, halkan, hangosan. Végül az apja megígérte neki, hogy ha még egyszer kijön, akkor visszateszi az ágyrácsot, és akkor megint ki-be szedjük belőle. Ez hatott, végül elaludt. Reggel fél 7-kor viszont ott kandikált köztünk már az ágyban. Hihetetlen energiabomba ez a gyerek! Szóval azon aggódtam, hogy majd egész délelőtt nyűglődni fog, Vencus meg sírni, én meg megint kibukok tőlük. Ehhez képest Vencel 7-kor felkelt, evett, majd boldogan elnézelődött egy darabig és elaludt. Majdnem átaludta az egész délelőttöt. Nekem volt időm ebédet főzni, Marcival játszani. Ezek után 11-kor kelt Vencim, megint evett és megint elvolt. Apa fél 12-re jött enni, viszonylag a gyerkők hagytak is bennőnket. Fél 1-re az egész társaság aludt. Nekem is jutott időm egy kicsit pihenni. Délután kerti program volt. Ennyi nem volt elég az én nagyfiamnak, este fél 10-kor megint kezdte a mászkálósdit. Úgy látszik, ez az új játék. Kár, hogy nem vagyok benne partner, így a második alkalommal nem túl szép stílusban kioktattam. A harmadiknál az apja. Ezek után mérgében elaludt. :-)

Kíváncsi leszek holnap, amikor is a fürdőbe megyünk!!!

28 és holnapután 3

Bizony-bizony, megint eltelt egy hónap. Elképesztő. Tulajdonképpen nem lepődök meg, hiszen szinte csak reggel és este van nálunk, a napközben az úgy elröppen, hogy csak na. Ma reggel a többihez hasonlóan alakult, volt Marcival egy kis időnk egymásra, tudtunk játszani egy jót. Mindig megdöbbenek, mi mindent tud már. A fa tornyát fel tudjuk építeni úgy, hogy mondja melyik-milyen színű. Aztán felraktunk csökkenő sorrendben, majd növekvőben, de azért abban volt hiba. Mit is várjak el egy 28 hónapos gyerektől?

A délelőtt szépen eltelt, naná, hogy Papus segítségével. Kimentünk 9 után a piacra, utána parkos játszótér. Kiértünk, kicsit tologattam a Vencelt, utána jöhettünk is haza, mert ő megéhezett. Persze végigsírta az utat hazáig, gondolom, ilyenkor néznek bennőnket rendesen. Papusék maradtak, de nem sokáig, még szopiztunk, mikor hazaértek.

Trükkök

Eszesedik ez a gyerek, kegyetlenül! Mármint a Marci! Most, hogy levettük az ágy oldalát, egyre trükkösebb. Először még csak zavarta, hogy nincs ott a rács, de úgy sejtem, ma már semmi pénzért nem rakatná vissza (jut eszembe, lehet, megkérdem tőle, hogy visszategyük-e? :-) ). Szóval ma próbáltam elaltatni, de hát nehezen ment. Közben persze Vencus is próbált beszunyálni, kétfelé rohangáltam a lakásban. Marcit megeskettem, hogy pihenni fog. Na persze.. mikor Vencel is elaludt végre, letettem a fenekem kicsit a gép elé. Hallom, csattognak a talpacskák.. na felálltam a géptől, erre ő meg nekiállt rohanni, mint a kisőrült és bevágta az orrom előtt az ajtót. Ha van valami, amitől ideges leszek, akkor ez az volt. Szegény, megemelt hangnemben lett tájékoztatva, hogy biza alvásidő van.. harmadik(!!) hasonló próbálkozás után végre hajlandó volt álomba szenderülni.

Vencel meg szórakozik rajtam. Egész nap 70-90 ml tejeket eszik (mondtam neki, hogy újszülöttkorában evett meg ennyiket), majd este közli, hogy neki a 110ml nem elég. Na igen, csak mivel fejni nincs tőlük időm, így annyi van készleten, amennyi szokott kelleni. Ha így meg kell emelni az adagot, akkor gáz van. Mindegy, sikerült még annyit kifejjek, hogy 140ml lett, elmehetett aludni.

Magunk voltunk ma, délelőtt nagyon aranyos volt Marci, szófogadó kisgyerek volt, imádtam, délután már kutyaütőbb volt, de szerencsére apa is megérkezett, mehettünk a játszóra. Mire kiértünk, Vencus megéhezett, így fordulhattunk vissza mi ketten.. ez az én sorsom :-)

Pörgős vasárnap

Sejthettem volna, hogy ez lesz a vége, hogy éjjelbe nyúlik a nap! Reggel-hajnalban felkeltünk a szokásos szopira, aztán békesség honolt, kiugrottam hát gyorsan a piacra, vettem egy kis paprikát, csirkét, dinnyét, szóval minden finom ebédhez valót, sikerült egy egész órát ott eltöltenem. Ja, és hát persze imádott Marcellemnek lángost, anélkül nincs piac. Ott vártam a legtöbbet, persze Marci kb. 3 falatot evett meg az egészből. No comment. Szóval hazajöttem a piacról és nekiálltam ebédet főzni. Fél 2-re kellett kész lennem, addigra jöttek anyáék, mert anya dolgozott, de így is alig lettem kész. Lett csirkeragu leves, csülök cseréptálban sütve, forgatott burgonya és rántottam cukkínit, padlizsánt, gombát. Szerintem finom lett minden, de sütire már nem futotta az időmből. Hiába, Vencus két óránként kért a cicimből és evett 70-90 között. Ebéd után jöhetett a várva-várt hajfestés, amit a fiúk hagytak, rendesek voltak, este meg nem győztem a vasalnivaló végére járni. Hát így telt el a vasárnap!

Éljen-éljen-éljen!

Hát, egyáltalán nem akarom elkiabálni, de mintha ez az Infacol csodákat tenne a gyerekemmel! Mondtam is L-nek, hogy anyaságból kaptam egy kettest, de minimum kettes-alát (inkább megbuktattam volna magam szívem szerint). Ugyanis én, aki mindenféle cikket-fórumot-okoskodást elolvasok a neten, és nagyon jól tudtam, hogy bár ugyanaz mindkét gyógyszer hatóanyaga, az egyik gyereknél ez válik be, a másiknál az. Ennek ellenére mégse tettem kísérletet, hogy kipróbáljam, vagy legalább eszembe jusson ez a lehetőség. Hála az előttem lévőnek a gyógyszertárban, aki az utolsó Espu-t elvitte!!! Vencel három napja tiszta vigyor, gőőő-zik ezerrel, és végre le tudja magát foglalni a játékaival, nem a pukizás kínkeserves kiküzdésével van elfoglalva! Annyira szépek ezek a napok! Tényleg úgy gondolom, hogy van fény az alagút végén! És tényleg remélem, hogy nem kiabáltam el. Azért is merek végleges kijelentést tenni, mert ma jött egy nagy hidegfront és mégse volt nyűgösebb egyáltalán, sőt!

Ma egyébként nagyon gyorsan elment a nap (ismét), délelőtt sütöttem-főztem, kipróbáltam a kelttésztát kenyérsütő gépben dagasztani - isteni lett! Sütöttem egy kis fasírtot. Délután kimentünk a kertbe, végül segítettünk Papusnak leszedni az almát, és Marci még a fára is felmászott! Egyszóval jó volt ez a nap! Holnap én főzök, jönnek anyáék ebédre, de még gőzöm sincs, mi legyen a vacsi. Elvégre ráérek, szombat este 10 óra van :-)

Amikor a kérdések megjelennek...

Marci fiamat kizárólag egy dolog érdekli mostanában velem kapcsolatban: hogy Vencel és ő miként voltak a hasamban, és hogy hogy volt, hogy ők kibújtak onnan. Egyfolytában a számítógépen a pocakos fotókat kell nézegetni, meg mesélni, hogy hogy volt. Már várom a kérdést, mikor előjön, hogy konkrétan HOL bújtak ők ki az én hasamból... :-)))

12. hét...

Nem tudok elmenni a gondolat mellett, hogy ma 12 hete, hogy a kicsikém a világra jött. A szülés élménye nem halványul semmit, még mindig pont olyan élesen él bennem, mint kezdetekben. Sokat változott Vencus ez idő alatt, tegnap kezdett tárgyakat határozottan megfogni!

A boldogság bizony nálunk lakik!

Miután mostanában Vencel a sírást már mesterfokon űzte, már egy halom cikket elolvastam az interneten, hogy mit lehetne tenni azért, hogy jobban érezze magát. Elég rossz anyának éreztem magam pont amiatt, hogy akármit csinálok, sehogyse tudok mosolyt csalni az aranyos kis pofijára. Szóval hosszas böngészés után arra jutottam, hogy mégis a hasfájósság irányába kellene elindulni. Szerdán este fogtuk magunkat Marcival, és elmentünk a gyógyszertárba Espumisan-ért. Pechünkre - vagy mint utóbb kiderült, szerencsénkre - elfogyott. A gyógyszerész csak Infacol-t tudott adni, hát mi meg elhoztuk. És milyen jól tettük! Most adom neki két napja rendszeresen, és a sírásos periódusok TELJESEN megszűnni látszanak. Pedig 15-én gyakorlatilag a délutánt átsírta, fél 12 körül kezdte és fél 9-ig bírt sírni. Voltak időszakok, amikor együtt sírtam vele, mást már nem tudtam, hiszen mindenen túlvoltunk már addigra, mindent kipróbáltam, de semmi se használt. Azóta viszont más sincs, csak mosolygás, érdeklődés és boldog "gőőő"-zés a világnak, a szívem meg repes, mert látom, hogy tökéletesen érzi magát. Mivel sokkal kiszámíthatóbbak lettek a nappalok, Marcival is többet tudok foglalkozni, ami meg is látszik a kettőnk viszonyán. Mostanában szegény meglehetősen háttérbe szorult, reményeim szerint ez hamarosan megváltozik!

Több nap egyben

Nagyon sokminden történt az elmúlt napokban, ezért nem is volt időm egy rendes posztot írni. Leginkább az, hogy valamelyik gyerekkel foglalkoztam, és mindig azon kaptam magam, hogy már este 10 óra van és még magamra nem is volt időm.

Ott kezdődött a hét, hogy hétfőn kitaláltam, hogy bizony én valóban szilvabefőttet szeretnék tenni télire a fiúknak, tehát este fél 6-kor ki kellett menni a kertbe leszedni a szilvát. Ez abból állt, hogy én kitaláltam, L vezette az autót, amivel mentünk. Mire kiértünk, Vencel megéhezett, így amíg a többiek szedték a szilvát, mi egy megaszopiba fogtunk. Persze végzett a Kicsim is, mire a többiek, szóval jöhettünk haza, mert az evés után már csak a fürdés volt fontosabb. Szerencsésen megúsztam a szilvaszedést. :-)

Kedden ebéd utáni sziesztájukban hozzáfogtam megmosni a szilvákat, egészen jól eljutottam a magozásig, mikor Vencus rákezdett és utána abba se hagyta, mikor anya megérkezett hozzánk, még mindig sírdogált. Aztán persze zokon vette a vele szemben tanúsított viselkedésemet, és anya karjában két (!!) órát aludt. Közben én szépen elraktam a szilvát, már csak a dunsztolás maradt estére. Végül 11 üveggel raktam, de egy ránézésre sem fog már megmaradni.

Szerdán több szempontból is nagy nap volt, meglátogatott bennőnket kolléganőm Krisztina. Vencel elővette jó formáját, gyakorlatilag egész délután sírt, megmutatta ezt Krisztának is. Nagyon aranyos ajándékokat kaptunk, Vencus egy fürdőskönyvet, Marci meg két csomag műanyag vadállatot. Mondanom se kell, hogy a postásbácsi egycsapásra kikerült a kedvencek köréből, átvették helyét ezek az állatkák, azóta csak ezzel kell játszani. Szóval nagyon jól esett ez a látogatás, kicsit jó újra értelmes ember módjára társalgni, nem gügyögni egész nap. És délután jött a nap fénypontja, eljutottam a fodrászhoz! Mióta megszültem, a hajam folytonos változáson megy át. Leginkább hullik. Az, hogy őszül, már nem újdonság, viszont mostanában úgy nő és zsírosodik egymást versenybe hergelve, hogy csak néztem! Nemrég voltam vágatni, és már mehettem újra! Hát most levágtuk, de igazán! Nekem nagyon fura ez az új haj, a többiek szerint jól áll. Na persze, mert most még a fodrász által belőtt frizu van a fejemen, nem az, amit én tákolok össze. Meglátjuk, hamarosan hajmosásra kerül sor.

Ha még ez nem lett volna elég, csütörtök délután egyszerűen szabadságra mentem. Bizonyos időközönként Zsuzsi anyámmal szoktunk elmenni kávézni, ennek a szenvedélyünknek hódoltunk most is. Jó volt kicsit kimozdulni, a terv az volt, hogy apa lesz a két gyerkővel. Kicsit parázott a gondolattól is, bár nem mondta - hiába, férfi a lelkem :-) - ezért felvetettem, mi lenne, ha felmennének anyáékhoz, míg én szórakozom. Így is lett. Na persze Marci megoldotta, hogy ne unatkozzon, átment a szomszédba Barnabáshoz játszani, és fél 7-kor még haza se akart jönni. Nagyon édes volt! Vencus megint elővette a marketing-arcát és aludt, mint a tej.

A péntek egy hétvégi lelazulás kezdete volt, reggel átmentünk anyáékhoz, és délutánig ott boldogítottuk őket. Apa vállalt munkát, ő nem volt otthon, de mi édes-négyesben elvoltunk nagyon. Mindkét gyerkőc mintaszerűen viselkedett, annak ellenére, hogy a nagy meleg (28,4 fokos szobahőmérséklet) miatt alig aludtak éjjel. Marci felkelt negyed ötkor a Venci szopijára, és egy óra alatt se tudtam visszaaltatni. Ekkor mondtam neki, hogy mostmár én elmegyek aludni, aludjon ő is. Ezek szerint elaludhatott, mert nem jött át éjjel az ágyunkba.

Hát röviden így telt el a hetünk. Mindjárt néhány bejegyzésben még írok erről-arról ...

Hanna

Ma jó kis nap volt, a délelőtti hiszti ellenére is. Miután Marci nem látott ki a dacból, eldöntötte, hogy azértse alszik, fél 2 volt már és még mindig semmi. Gondoltam, jól van, ma jó napod lesz.. ugyanis megbeszéltük Edittel, hogy eljönnek babalátogatóba, Feristől-Hannástól. Hanna az a kislány, akivel Marci egy napon született. Még a klinikán barátkoztunk össze azóta is tartjuk a kapcsolatot, ami jó mindkettőnknek - na és persze a gyerekeknek is. Jó volt, mert mindig meg tudjuk beszélni, hogy melyik gyerek mit csinál, hogyan viselkedik, mit mond már, stb. Szóval délután jöttek Hannáék, és én hiába könyörögtem már le a mennyezetről a vakolatot is, akkor se aludt. Persze volt vihánc, evés-ivás és még ki is mentünk a játszótérre délután. Este 7 után indultak haza, még azután fürdettük Marcit. Ekkor vettük észre, hogy nincs itthon tejecske, át kellett szaladjak anyáékhoz, de mire hazaértem, ez a látvány fogadott:

És itt egy pár Hannás kép:

Amikor szakad a cérna...

Tudom, én vagyok türelmetlen. Elismerem, ez tény. De amikor már harmadszor mondok el valamit, és még mindig felesleges a számat egy másodpercre is kinyitnom, akkor bizony elszakad a cérna. Ma is így volt, utána persze mindig megbánom, meg sajnálom szegényt. Ma viszont be kellett csukjam a szobájába gondolkodni egy kicsit. Mármint Marcit. Úgy sejtem, hogy jót tett, 5 percig ki se jött onnan, akkor is csak harmadik próbálkozásra. Ilyenkor mindig oltári lelkifurdalást érzek, de nem tehetek róla. L szerint persze igazam van, de ő ugyan sose nyúlna így a gyerekhez, hát nekem "kell" rendet tennem, ő meg asszisztál lélekben. 

Orvoslátogatás

Na persze nem a most divatos értelmében. Hiszen se gyógyszerész nem vagyok, se valami orvospalánta, egyszerűen Vencikémet kell kicsit gatyába rázni, ha már nem a legjobb géneket sikerült örökítenünk, hanem válogattunk a javából. :-)

A csípő ultrahangon úgy tűnik, minden rendben, de majd kedden bólint rá az orthopédus orvos. A könnycsatornája "necces", kaptunk szemkenőcsöt, masszírozgatni kell, várjuk, hogy javuljon. Hősiesen tűrte a vizsgálatokat, annak ellenére is, hogy általában bealudt, mire rá került a sor. 

Marci ééédespofa, egyfolytában a Ritáéktól kapott postásbácsival kell játszani, elalváshoz pedig kizárólag a kolbászos-mese jöhet szóba. Nagyon szeretem őket!

Temetés

Megvolt. Szomorú volt nagyon. Az esemény után még gyászmise is volt a templomban, amiről mindkettőnknek sikerült elfelejtkeznie, hogy ilyen helyen ezt így szokás. Nem is lett volna vele baj, scak a fiúk vártak itthon már bennőnket, így negyed 7-kor eljöttünk és száguldottunk hozzájuk hazafelé. Marcinak nem mondtuk meg inkább, hogy hol voltunk, feleslegesen nem akartuk bonyolíatni az érzéseit. Vencel már nagyon várt, épp sírdogált, mikor hazaértünk, de egy gyors szopival meg is vigasztaltam. :-)

Blogszünet

Mostanában nem írtam semmit, de nem is nagyon történik semmi. Azaz nagyonis pörgés van, sőt.. de annyira egyformák a napok, hogy semmi kiugró esemény nincs. Vencel sírós még mindig, azt hittem, lassan elfelejthetjük ezeket a dolgokat, de ma konkrétan több mint 2 órát kellett dajkálni valamilyen formában, különben elővette a lilafejű-sárkányüvöltőset. Marci ééédespofa, nagyon nő, kedvenc "Három kívánság" meséjét lassan tudja kívülről, annyit olvassuk neki. A betűk továbbra is nagyon érdeklik, ma a perecből robibetűt harapott ki :-).

Azaz mégiscsak történnek jó dolgok, hétvégén itt voltak Rita barátnőmék. Nagyon örültem a látogatásnak, jó volt újra látni egymást. Marci persze egyfolytában Ritut hívta játszani, nehogy tudjunk kicsit beszélgetni. Az idő rövidsége miatt sokmindenre nem volt idő, de majd legközelebb. Sok szép mindent kaptunk megint tőlük, nem tudom, hogy fogom meghálálni nekik, de egyszer biztosan sikerülni fog.

Most hétvégén pedig Editék fognak jönni Hannával, nagyon várom ezt a találkozást is, kíváncsi vagyok, mit fognak kezdeni a gyerkőcök egymással, és Hanna mit fog szólni Vencelhez.

Holnap temetjük a mamit ... már előre tartok a naptól, amúgyis rohanás lesz egész nap, menni kell csípő ultrahangra és szemészetre is Vencellel, meg még fél 4-re érjünk Tószegre. Kalandos lesz, a fiúk itthon maradnak a mamiékkal, kíváncsi leszek, hogy a szopikérdés hogyan oldódik meg. Ma pont emiatt Marci a mamiéknál alszik, hogy reggel csak a Vencelt kelljen nógatni. 

A melegre való tekintettel Vencim átment minimalistába, ami a szopikat illeti, 90-110-130 magasságokban étkezik, persze kétóránként. Csak azért, hogy könnyen mobilak legyünk. Na de holnaptól! Hosszas tanakodás után beruháztunk egy testvérfellépőbe, mert nem állapot, hogy soha sehová nem tudunk hármasban elmenni amiatt, hogy Marci elfárad. Először testvérkocsiban gondolkodtam, de erről lebeszéltem magam, nem tudunk vele úgy menni, ha csak a Vencel akar kocsizni, ezért maradt a fellépő. Meglátjuk a fogadtatást...

Tűnődöm...

Még mindig nem tudom túltenni magam Mamikánk elvesztésén. Pedig nem is vagyok közeli rokon, mondhatnánk, hogy mi közöm hozzá egyáltalán, de mégis. Megérintett belül, hogy megint el kellett menjen valaki a világból, aki megérdemelte volna, hogy örökre közöttünk maradjon. Miért van ez így kitalálva, hogy el kell veszíeni értékes, szeretett embereket? Miért csak időszakokra kapunk kapcsolatokat, családot, bizonyos emberek barátságát? Párhuzamos síneken haladó vonatokként tudom elképzelni életünket, ahol egy képzeletbeli váltó időnként közös vágányra tereli a mozdonyokat-kocsikat, majd egyet-egyet kivesz-betesz és tovább szalad a szerelvény. Van induló és természetesen végállomás is. De hogy mekkora a szerelvény és hogy mikor ér célba? Senki se tudhatja...

A világ egy "gőőőőő" :-)

Nehéz új bejegyzést tennem a legutóbbi után, de feltétlenül meg kell említenem, hogy az én pici Vencim 10 hetes lett tegnap. A változás megintcsak szembetűnő, elképesztő, hogy a sok sírás végül alábbhagy, és a helyét átveszi a dumálás. Az egész világ egy nagy gőőő-ből áll össze, mindenre kitartóan rá tudja mondani. Bár ma, amikor kivettem szopizni, egy böeee-vel üdvözölt, ezzel mutatva, hogy bővül a torkában a hangskála. Vigyorog egész nap, éédes! Viszont ma este megint egy rendesebb sírás vette kezdetét, kb. 3/4 óráig tartott, apa jól bevált "hónaljszaga" tudta megnyugtatni végül, én kevés voltam.

Ma kedves látogatóink voltak, Ritu barátnőmék jöttek. Nagyon jó volt, de csak rövid ideig tudtak maradni, legnagyobb bánatomra. Talán majd legközelebb... a fiúk viszonylag jól viselkedtek, Vencel a jó oldalát mutizta, Marci a kezdeti jósága után megmutatta milyen arca van. Kaptak jó sok ajándékot, nyugodtan állíthatom, hogy örültek neki. Marci legalábbis biztosan, Vencikének a vigyorgásából következtettem. :-) Délután megint kerti rohangálás volt programon, Marcus rendesen elfáradt, de azért mégse ment aludni negyed 10 előtt. Hiába, aki 3-4 órákat alszik délután... jut eszembe, mi is aludtunk! Szinte hihetetlen, de sikerült majdnem egy egész órát pihennünk délután! Mégiscsak lehet még szép ez az élet!

Elment.

Elment. Mindörökre. Ma elvesztettünk valakit, akit nagyon szerettünk. A mi Dédikénket. Már hónapok óta küzdött a betegséggel, végül a szervezete feladta a harcot. Nagyon szerettük mindannyian. Ő az a fajta ember volt, aki soha senkinek nem állt útjába. Mindig mosolygott ránk, a szíve tele volt szeretettel felénk. Imádta a gyerekeit, mindent megtett értük, pedig feladhatta volna, hiszen egyedül nevelt három gyermeket, valószínűleg akkor se volt könnyű feladat. Mégis még az utóbbi időkben is volt kedve viccelődni, pedig a szíve már kezdte feladni, de akkor is.. 

Ha majd Marci megkérdi, hogy hol van a dédi, még nem tudom, mit fogok neki mondani ... hiányozni fog a léte nagyon. Nagyon sajnálom, hogy Vencelt már nem tudtam megmutatni neki, de nagyon picike volt még, épp csak pár hetes, amikor a Dédi állapota kezdett egyre rosszabbra fordulni, de ő nem adta fel, még az intenzív osztályról is visszaküzdötte magát, de végül a halál erősebb volt nála. 

Remélem, fentről az égből is lát bennőnket, mi biztos sokat fogunk rá gondolni ezután is. Nyugodjon békében!

2 nap, összezsúfolva egybe..

Huhh, hát az lett, amire nem számítottam. Pár napja folyik Marci orra, köhécsel, de semmi komolyabb. Betudtam annak, hogy sokat pancsol mostanában, bizti meghűlt valahol. Erre tegnap este fél 10-kor (mikor máskor) Vencel is elkezd köhögni, szortyogni. Na, hát megijedtem rendesen, hirtelen nem is tudtam, mit kezdjek vele. Nem volt dolgom beteg gyerkőccel ilyen piciként. Marci 13 hónaposan lett először beteg, nem sokkal azután, hogy abbahagytuk a szopizást. Szóval tanakodtunk L-el kicsit, először ügyeleti gyógyszertáron gondolkodtunk, végül maradt minden úgy, ahogy kell, aludtunk is viszonylag rendesen. Igaz, Venci közöttünk volt a hajnal egy részétől reggelig, de én ezt egyáltalán nem bánom! :-)

Reggel elvittem a doktornőhöz, kapott antibiot és orrcseppet, gyakori orrszívásra van szükség és várni, hogy meggyógyuljon. Nem esett ez jól nekem, ugyanis az orrszívó-porszívó a másik nagy "mumus" számomra, azt se tudtam, hogyan működik, de valamelyest sikerrel jártunk. Persze aludnom nem sokat kellett az éjjel, de már az lenne a fura, ha sikerülne rendesen átaludni az éjszakát.

Marci megint mamiéknál alszik éjjel, nagyon sokat nem tiltakozott. Reggel nagyon édes volt, nagyon szerette az ő Vencikéjét. Itt a bizonyíték: