Miután mostanában Vencel a sírást már mesterfokon űzte, már egy halom cikket elolvastam az interneten, hogy mit lehetne tenni azért, hogy jobban érezze magát. Elég rossz anyának éreztem magam pont amiatt, hogy akármit csinálok, sehogyse tudok mosolyt csalni az aranyos kis pofijára. Szóval hosszas böngészés után arra jutottam, hogy mégis a hasfájósság irányába kellene elindulni. Szerdán este fogtuk magunkat Marcival, és elmentünk a gyógyszertárba Espumisan-ért. Pechünkre - vagy mint utóbb kiderült, szerencsénkre - elfogyott. A gyógyszerész csak Infacol-t tudott adni, hát mi meg elhoztuk. És milyen jól tettük! Most adom neki két napja rendszeresen, és a sírásos periódusok TELJESEN megszűnni látszanak. Pedig 15-én gyakorlatilag a délutánt átsírta, fél 12 körül kezdte és fél 9-ig bírt sírni. Voltak időszakok, amikor együtt sírtam vele, mást már nem tudtam, hiszen mindenen túlvoltunk már addigra, mindent kipróbáltam, de semmi se használt. Azóta viszont más sincs, csak mosolygás, érdeklődés és boldog "gőőő"-zés a világnak, a szívem meg repes, mert látom, hogy tökéletesen érzi magát. Mivel sokkal kiszámíthatóbbak lettek a nappalok, Marcival is többet tudok foglalkozni, ami meg is látszik a kettőnk viszonyán. Mostanában szegény meglehetősen háttérbe szorult, reményeim szerint ez hamarosan megváltozik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése