Eszesedik ez a gyerek, kegyetlenül! Mármint a Marci! Most, hogy levettük az ágy oldalát, egyre trükkösebb. Először még csak zavarta, hogy nincs ott a rács, de úgy sejtem, ma már semmi pénzért nem rakatná vissza (jut eszembe, lehet, megkérdem tőle, hogy visszategyük-e? :-) ). Szóval ma próbáltam elaltatni, de hát nehezen ment. Közben persze Vencus is próbált beszunyálni, kétfelé rohangáltam a lakásban. Marcit megeskettem, hogy pihenni fog. Na persze.. mikor Vencel is elaludt végre, letettem a fenekem kicsit a gép elé. Hallom, csattognak a talpacskák.. na felálltam a géptől, erre ő meg nekiállt rohanni, mint a kisőrült és bevágta az orrom előtt az ajtót. Ha van valami, amitől ideges leszek, akkor ez az volt. Szegény, megemelt hangnemben lett tájékoztatva, hogy biza alvásidő van.. harmadik(!!) hasonló próbálkozás után végre hajlandó volt álomba szenderülni.
Vencel meg szórakozik rajtam. Egész nap 70-90 ml tejeket eszik (mondtam neki, hogy újszülöttkorában evett meg ennyiket), majd este közli, hogy neki a 110ml nem elég. Na igen, csak mivel fejni nincs tőlük időm, így annyi van készleten, amennyi szokott kelleni. Ha így meg kell emelni az adagot, akkor gáz van. Mindegy, sikerült még annyit kifejjek, hogy 140ml lett, elmehetett aludni.
Magunk voltunk ma, délelőtt nagyon aranyos volt Marci, szófogadó kisgyerek volt, imádtam, délután már kutyaütőbb volt, de szerencsére apa is megérkezett, mehettünk a játszóra. Mire kiértünk, Vencus megéhezett, így fordulhattunk vissza mi ketten.. ez az én sorsom :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése