Elment. Mindörökre. Ma elvesztettünk valakit, akit nagyon szerettünk. A mi Dédikénket. Már hónapok óta küzdött a betegséggel, végül a szervezete feladta a harcot. Nagyon szerettük mindannyian. Ő az a fajta ember volt, aki soha senkinek nem állt útjába. Mindig mosolygott ránk, a szíve tele volt szeretettel felénk. Imádta a gyerekeit, mindent megtett értük, pedig feladhatta volna, hiszen egyedül nevelt három gyermeket, valószínűleg akkor se volt könnyű feladat. Mégis még az utóbbi időkben is volt kedve viccelődni, pedig a szíve már kezdte feladni, de akkor is..
Ha majd Marci megkérdi, hogy hol van a dédi, még nem tudom, mit fogok neki mondani ... hiányozni fog a léte nagyon. Nagyon sajnálom, hogy Vencelt már nem tudtam megmutatni neki, de nagyon picike volt még, épp csak pár hetes, amikor a Dédi állapota kezdett egyre rosszabbra fordulni, de ő nem adta fel, még az intenzív osztályról is visszaküzdötte magát, de végül a halál erősebb volt nála.
Remélem, fentről az égből is lát bennőnket, mi biztos sokat fogunk rá gondolni ezután is. Nyugodjon békében!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése