Tudom, én vagyok türelmetlen. Elismerem, ez tény. De amikor már harmadszor mondok el valamit, és még mindig felesleges a számat egy másodpercre is kinyitnom, akkor bizony elszakad a cérna. Ma is így volt, utána persze mindig megbánom, meg sajnálom szegényt. Ma viszont be kellett csukjam a szobájába gondolkodni egy kicsit. Mármint Marcit. Úgy sejtem, hogy jót tett, 5 percig ki se jött onnan, akkor is csak harmadik próbálkozásra. Ilyenkor mindig oltári lelkifurdalást érzek, de nem tehetek róla. L szerint persze igazam van, de ő ugyan sose nyúlna így a gyerekhez, hát nekem "kell" rendet tennem, ő meg asszisztál lélekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése