Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ilyen napok jönnek talán ... mióta adom Vencelnek ezt az új görcsoldót, mintha kicserélték volna. Leginkább alszik - amit próbálok nem a gyógyszer mellékhatásának betudni - és még vigyorog és eszik is. Felváltva. És a sírás eltűnni látszik, kizárólag álmosság hatására tud kibújni belőle. Egyébként megy a gőőő-zés meg a mosolygás.
Már reggel nagyon helyesek voltak, egy ágyba bújtunk hárman és Marcim odabújt Vencushoz, aki hálából vigyorgott neki kicsit, ő meg viszonthálából még jobban megnyomorgatta szegényt. Végül nekem kellett közbeavatkoznom, mielőtt agyonnyomja azt, akit már három hónapja nevelgetek. :-)
Délelőtt Orsival voltunk osztálytalálkozó szervezés ürügyén az általános iskolánkban, de semmit nem intéztünk, mert az illetékes személy persze szabadságon van. Hogy is jutott eszünkbe nyáron osztálytalálkozót szervezni? Szóval utána sétáltunk, dumcsiztunk, egyszercsak már 11 óra volt, elszaladtam husiért a vasárnapi ebédhez, meg végre eljutottam a kreatív hobbis boltba kicsit szétnézni. Mondhatom, nagy csalódás ért, teljesen átalakult az egész. Erre belelkesedtem, hogy inkább mégis netről kellene rendelni. Bár ne néztem volna meg a cég honlapját! Hümm, most fájhat a szívem.
Délután anyáéknál voltunk, majd megint ki a kertbe barackot szedni, holnap rakhatom üvegbe!
Szóval a gyerekek nagyon édesek, nem tudok betelni a nagy boldogsággal, ami uralkodik a családunkban. Remélem, nem kiabálom el, mert nagyon ránkférne már egy kis kiegyensúlyozottság a gyerkőcök részéről. Talán mi is nyugodtabbak lennénk egy picit ... reménykedem, hátha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése