Bizony-bizony, megint eltelt egy hónap. Elképesztő. Tulajdonképpen nem lepődök meg, hiszen szinte csak reggel és este van nálunk, a napközben az úgy elröppen, hogy csak na. Ma reggel a többihez hasonlóan alakult, volt Marcival egy kis időnk egymásra, tudtunk játszani egy jót. Mindig megdöbbenek, mi mindent tud már. A fa tornyát fel tudjuk építeni úgy, hogy mondja melyik-milyen színű. Aztán felraktunk csökkenő sorrendben, majd növekvőben, de azért abban volt hiba. Mit is várjak el egy 28 hónapos gyerektől?
A délelőtt szépen eltelt, naná, hogy Papus segítségével. Kimentünk 9 után a piacra, utána parkos játszótér. Kiértünk, kicsit tologattam a Vencelt, utána jöhettünk is haza, mert ő megéhezett. Persze végigsírta az utat hazáig, gondolom, ilyenkor néznek bennőnket rendesen. Papusék maradtak, de nem sokáig, még szopiztunk, mikor hazaértek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése