Megvolt. Szomorú volt nagyon. Az esemény után még gyászmise is volt a templomban, amiről mindkettőnknek sikerült elfelejtkeznie, hogy ilyen helyen ezt így szokás. Nem is lett volna vele baj, scak a fiúk vártak itthon már bennőnket, így negyed 7-kor eljöttünk és száguldottunk hozzájuk hazafelé. Marcinak nem mondtuk meg inkább, hogy hol voltunk, feleslegesen nem akartuk bonyolíatni az érzéseit. Vencel már nagyon várt, épp sírdogált, mikor hazaértünk, de egy gyors szopival meg is vigasztaltam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése