Hát, egyáltalán nem akarom elkiabálni, de mintha ez az Infacol csodákat tenne a gyerekemmel! Mondtam is L-nek, hogy anyaságból kaptam egy kettest, de minimum kettes-alát (inkább megbuktattam volna magam szívem szerint). Ugyanis én, aki mindenféle cikket-fórumot-okoskodást elolvasok a neten, és nagyon jól tudtam, hogy bár ugyanaz mindkét gyógyszer hatóanyaga, az egyik gyereknél ez válik be, a másiknál az. Ennek ellenére mégse tettem kísérletet, hogy kipróbáljam, vagy legalább eszembe jusson ez a lehetőség. Hála az előttem lévőnek a gyógyszertárban, aki az utolsó Espu-t elvitte!!! Vencel három napja tiszta vigyor, gőőő-zik ezerrel, és végre le tudja magát foglalni a játékaival, nem a pukizás kínkeserves kiküzdésével van elfoglalva! Annyira szépek ezek a napok! Tényleg úgy gondolom, hogy van fény az alagút végén! És tényleg remélem, hogy nem kiabáltam el. Azért is merek végleges kijelentést tenni, mert ma jött egy nagy hidegfront és mégse volt nyűgösebb egyáltalán, sőt!
Ma egyébként nagyon gyorsan elment a nap (ismét), délelőtt sütöttem-főztem, kipróbáltam a kelttésztát kenyérsütő gépben dagasztani - isteni lett! Sütöttem egy kis fasírtot. Délután kimentünk a kertbe, végül segítettünk Papusnak leszedni az almát, és Marci még a fára is felmászott! Egyszóval jó volt ez a nap! Holnap én főzök, jönnek anyáék ebédre, de még gőzöm sincs, mi legyen a vacsi. Elvégre ráérek, szombat este 10 óra van :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése