Négy

Ha már tegnapelőtt Huszonkilenc, akkor ma stílusosan Négy lehet csakis a bejegyzés címe, hiszen kicsi Vencelem ma négy hónapos lett. Bizony-bizony .. ha valaki akkor mondta volna, hogy a napok két gyerek mellett majd kétszer olyan gyorsan telnek, bizonyára nem hittem volna el. Mondtam volna, hogy: áá, dehogy! Ugyanúgy lesz majd idő a kiságy fölött állni és gyönyörködni az álom-mosolyokban, pillanatról-pillanatra átélni azt, ahogy a kicsi és magatehetetlen "lényből" baba lesz, majd kisgyerek és így tovább.. De bizony igazat kell adnom annak a - már-már közhelynek - hogy biza' az idő telik. Nem nagyon van időm gyönyörködni, hiszen kicsi Marcellem - aki maholnap óvodás lesz ugyebár - határozottan csinálja nekem a programot. Na de ne Marcimról essen itt most szó, hanem Vencel a fő téma ma. Négy hónappal ezelőtt (most 13.40 van) bizony benne voltunk az események sűrűjében, vártuk a csodás pillanatot, amikor karjainkban tarthatjuk kicsi gyermekünket. Azóta viszont sokminden történt, sok dolgot megtanult már. Tud már mosolyogni, nevetgélni, gurgulázva "beszédet utánozni", tárgyakat megmarkolni, és ami most leginkább leköti: oldalra-félig hasra fordulni. Ideje nagy részét ezzel múlatja, próbálja emelni a popsiját, helyezi ide-oda, majd végül ereje fogytán leteszi újra a földre egy következő próbálkozásig. Imádom!