Szervezünk

Egyik volt osztálytársnőmmel szervezzük a húsz éves osztálytalálkozónkat (nem is emlékszem, írtam-e már erről), és mivel közeledik az időpont (09.19.), sűrűsödnek az események. Ma eljött Orsi Dórival. Összeültünk délelőtt az eddig elérhetetleneket felhívni, de nem jártunk túl sok sikerrel. Két embert tudtunk elérni az ötből, aki még hiányzik. Sebaj, bánatunkban elmentünk még két étteremben az árakról érdeklődni, de kikötöttünk az eredeti elképzelésnél, a Kelemen-Háznál. Délután el is mentünk véglegesre lefoglalni a helyet. 

Ja, mikor végeztünk, még volt fél óránk, így kimentünk a játszótérre. Megint megállapítottam, hogy Marci fiam maga a jóság. Történt ugyanis, hogy két gyerekre egyedül voltam, Vencel elszunnyadt, ő meg játszani akart. Megállapodtunk, hogy a tér egyik felében garázdálkodhat csak, akkor maradunk. Nem kellett egyszer se rászólni, pontosan tudta, meddig mehet el. Ott játszott egy helyben, mértük a homokot. Amikor hazajövetelre került sor, akkor is szófogadóan viselkedett és jött mindenféle mellébeszélés nélkül. Nem így volt viszont reggel, amikor le kellett menjünk a boltba (miután nem volt itthon mit enni :-) ), hazafelé bemérgelte magát valamin. Mire hazaértünk, már úgy hisztizett, hogy az ajtón beérve földre vágta magát. Negyed óra üvöltés után sikerült megvigasztalódnia, utána rendben ment a napunk.