Huhh, hát most aztán tényleg elmaradtam a bejegyzésekkel, pedig isten bizony, szándékomban állt pötyögni ide néhány sort minden nap, de hát nem sikerült. Leginkább mostanában azzal vagyok elfoglalva, hogy a két gyerkő bioritmusát valahogy összhangba hozzam, de nem sikerül sehogyan sem. Most kivételesen alszanak, így kihasználom a lehetőséget.
Először is: Marcinak határozottan alakul a szobatisztasága, vasárnap valami véletlennek köszönhetően anyáéknál sikerült belekakilnia a bigyóba. Hát rettttttenttttőőőő büszke volt magára, mi meg agyondicsértük, és szerintem megértette a lényegét a dolognak. Ettől mondjuk a hajlandósága mit se változott, hiszen ma szerda van, azóta csak pelusba sikerül a dolog, de a türelmem végtelen. Azt hiszem. :-) Szerintem azzal van leginkább a gond, hogy nem tud rendesen elbújni sehová se, így frusztrálja kicsit a dolog. Megoldjuk a kérdést hamarosan.
Valamelyik nap jó sztori volt. El kellett menjek a wc-re, mert Venci-altatás következett, és előtte még mindenképpen pisilni akartam egyet. Vencus - szokásához híven - üvölt a pihenőszékben, miközben én ülök a wc-n. Hallom Marcit: - Csönd! Hagyd abba! Elég volt! - Húha, gondoltam magamban, jó lesz igyekezni! Erre egy csapásra csönd lett a nagyszobában. Még nagyobb tempóra kapcsoltam, hogy lássam, mit csinálnak. Kirontok a kis helyiségből, hát mit látok? Marcikám szent meggyőződéssel itatja Vencit a kis teájával. Hát majd' elolvadtam a gyönyörűségtől, hogy nekem milyen ügyes nagyfiam van. Összevissza pusziltam a kis fejét érte! Azóta alakul a barátság közöttük, Marci egyre többet próbálja dögönyözni. Tegnapelőtt este megmutatta, hogy hogyan kell megtornáztatni Vencit, hogy ne fájjon a pocakja. :-)
Marci továbbra is egy "észlény". A rajzolós játékáról nem tud leszállni, állandó jelleggel a számítógéphez akar kéredzkedni és "dolgozik". Még a végén tényleg örülök, hogy megvettük azt a laptopot. :-)
Vencel nagyon helyes, egy-két halk kacagás is előbukkant már mostanában, és tegnap végre el mertem hagyni tőle ezt a hasfájás elleni oldatot. Úgy tűnik, ennek a korszaknak is vége. Hát, nem sírom vissza bizonyára ezeket a napokat.
És végül egy nem túl jó hír: Marci tegnap este egyik pillanatról a másikra belázasodott, ma reggel el kellett vigyük a doktornőhöz, nagyon csúnya, piros a torka, antibiotikum .. nem örülök egyáltalán, de biztosan apától kaphatta el, aki a hétvégén kezdte ezt a köhögős-orrfolyós valamit. Marcinak egyelőre kutya baja ilyen téren, csak hőemelkedése van szinte egyfolytában. Vencel egyelőre nem vett át tőlük semmit, remélem, megússzuk.
Nagyjából ezek történnek mostanában, és próbálok gyakrabban írogatni, de nagyon gyorsan eltelnek a napok, barack-lecsó, stb. eltevés után már nem sok energiám van éjjel még szép magyar helyesírással körmondatokat ide bevésni. Igyekszem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése