2009. augusztus 5., szerda

Anyának lenni ...

Amikor még nem volt gyerekem, sokszor álmodoztam arról, hogy milyen lesz majd akkor, amikor lesz. Hogy majd szeretni fogom, ölelni, imádni mindenek felett. Aztán amikor Marcell megfogant, éreztem, hogy mostmár másért is felelős vagyok, nem lehetek már ugyanaz, aki addig voltam. Még apró kis embrió volt, de már éreztem, innentől más lesz minden egyes nap. És amikor megszületett, valósággá válhattak régi emlékeim, hogy majd hogyan ringatom, ölelem őt. Azóta viszont eltelt két év és néha bizony akadnak kevésbé gördülékeny napok, mint például a mai is. Mostanában mindig arra kelek, hogy ott fekszik az ágyamban. Hiába, nem tudok korábban felkelni náluk, mindig beelőznek ezek a kisfickók. :-) Szóval ott szundított, majd kikönyörgött magának egy kis reggeli tejecskét. Aztán egy laza mozdulattal odaverte magát Vencel ágyához, amitől persze a kicsi is felébredt. Tehát nem indult zökkenőmentesen már a reggel se.. és ez csak fokozódni tudott. Szegény Marcimnak nagyon rossz napja van, én meg lehet, túl szigorú vagyok hozzá, de nem esik jól, amikor az egyik távirányítót bosszúból hozzáveri a másikhoz. És igen, néha eljár a kezem is, akármennyire is mardos a lelkiismeretfurdalás utána. De korához képest nagyon is előre van az esze, így pontosan érti, melyik mozdulatát mire használja fel. Nekem meg fogynak a fegyelmező eszközeim a tarsolyomban. Igyekszem ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése