Papának névnapja van ma. Marci szerint neki is, meg a mamának is és anyának is. Mondtam, na igen.. neked most volt, mamának meg anyának meg egyszerre van. Na, ezt pláne nem értette. Mindegy is, mert ma sokkal fontosabb dolgaink voltak. Mindjárt itt volt az, hogy jöttek Erikáék István napot köszönteni. Na, Marcinak több se kellett, próbálta egyszemélyben szórakoztatni a társaságot, nem kis sikerrel. Hol Gyurkára akaszkodott rá, hol Erikára. Azért véletlenül el is aludt a hintában, bár Gyuri piszkálta ezerrel, de végül mégis győzött a fáradtsága és aludt 3 órát. Aztán az is volt, hogy fél 7 után kimentünk a vásárba szétnézni kicsit. Nagyon aranyos volt, nem akart ő semmit, csak felülni a legnagyobb hintára, ami a legmagasabbra megy. Végül sikerült lebeszélnünk róla, és apával felültek a dodzsemre. Nem telt el fél perc, nekik hajtott valaki úgy, hogy L-nek is fájt a lába és Marci is rendesen megütötte magát. Persze azonnali sírás lett belőle, ki kellett szállniuk. Sajnáltam nagyon, mert egyébként élvezte volna a dolgot. Azért gyorsan megvigasztalódott, meg rásegítettem egy kisebb adag édességgel és így teljes lett a boldogság. És akkor még nem beszéltünk az estéről ... miután sikerült felkönyörögni az utcáról a lakásba, kezdődhetett az esti fürdés-móka. Nagy változás állt be, a pancsolás örömét átvette a tusolás élvezete. Már érett szerintem ez a dolog, de pár hónappal ezelőtt még félt a tustól. Most nem volt akkora tiltakozás, sőt! Ki se akart szállni!
Mindeközben Vencel hozta szokásos vigyorgós formáját. Erikáékat elkápráztatta méreteivel, kék szemével és folyamatos vigyorgásával. Az alvással se volt semmi gond, békésen szundikált itt-ott, hol a hintában, hol a babakocsijában. A vásárban a hangos zajtól megijedt, sírva fakadt, de sikerült gyorsan megvigasztalnom. Este megint én fürdettem, nagyon élvezem, de nagyon félek is, mert nem érzem elég erősnek magam ahhoz, hogy biztonsággal meg tudjam tartani a kis ficánkolót!
Miután a fiúk megtisztálkodtak, átmenekültünk a mamiékhoz tűzijáték idejére. Muszáj elmennünk itthonról, mert az ablakkal szemből lövik a rakétákat és a fiúk biztosan nagyon megijednének. Marci kiment nézni, de a harmadik rakéta után be kellett jönni, nem szerette. Venci hű volt magához, békésen nézelődött mamiéknál ezidő alatt.
Hát így telt el ez a nap, jó volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése