Gyógytorna

A mai napot a gyógytornásznál nyitottuk. Na jó, mindjárt felkelés, egy gyors szopi és villámreggeli után. Nekem régóta birizgálta a fantáziám, hogy Vencim miért tartja annyira egyoldalra a fejét, de persze az orthopédus és a gyerekorvos szerint felesleges ezen aggódni, kinövi. Hittem is, meg nem is. Hittem, mert szopikor minden gond nélkül odafordul, ahová kell. Nem hittem, mert sehogyan se akar változni a helyzet. Persze félelmem nem volt alaptalan, a gyógytornász hölgy azonnal megállapította, hogy gyermekem itt-ott feszes, imitt-amott pedig túl laza izomzattal bír. Szerinte szükséges neki egy kis tornáztatás, keressek fel egy neurológust. Hát jó. Védőnénink az első (vagy második?) látogatáskor eldünnyögte az orra alatt, hogy "kicsim, te egy kicsit hipotón vagy", de ennyivel el is intézte a dolgot. Tulajdonképpen nem lepett meg a gyógytornász "diagnózisa", inkább csak beigazolta sejtésem. Persze utánaolvastam az interneten ennek a dolognak, mindjárt csupa rosszat láttam. Aztán próbáltam elhessegetni ezeket a gondolataimat, és gyorsan becsuktam a böngészőt...