Bő heti statisztika: 8 nap, 6 orvos ...

Már-már pesszimistának is tűnhetek, hogy csak ilyen bejegyzések jönnek ki az ujjaim alól, de hát mit mondjak: EZ VAN. Ugye vasárnap este sebészet ambulancia, hétfőn gyerekfogászat, erről már írtam. Keddre volt időpontunk az orthopédiára. Vencit járás-kontrollra kellett vinni, ahol kiderült, hogy a bokái egy kicsit befelé dőlnek, járjon sokat mezítláb (cipő nélkül), aztán egy év múlva kontroll. Marci bokája tökéletes! (Végre egy jó hír, kellett ez már nagyon.) Persze reggel úgy keltünk fel, hogy Vencel feje meleg volt, sőt, egyenesen sütött. 38,3-at mértem, így irány a gyerekorvos. Mivel a mi orvosunk szabadságon volt, ezért egy helyettes nézte meg. Recept a szokásos, antibiotikum. Marcinak - ekkor még - semmi baja nem volt. Hazafelé ki is váltottam gyorsan. Közben - mivel anya is jött velünk - elmentünk szőnyeg és függöny nézőbe is. Ennek előzménye az a tény, hogy L kitalálta, hogy gyerekszoba padlója burkolatlanul nem maradhat, tehát sürgős megoldást kellett keresni, lehetőleg minél olcsóbban. (Erre kérdeztem én, hogy mennyi annak a matematikai esélye, hogy ez velünk még egyszer megtörténhet? Szerintem a 0-hoz közelít, de mindegy ..) Persze szőnyeg a városban megfelelő árban és színben egyszerűen nincs (mert nekem sose jó semmi, de ez mellékes).
Eltelt a nap gyorsan. Szerdán anya megnézte a piacon a szőnyeg lehetőségeket, de az ár alsó limitjét még mindig nem értük el, egyre érlelődött bennünk a gondolat, hogy Szegedre kell mennünk a hét végén. Persze szerda délutánra Marcim se nézett ki túl jól, csütörtök reggelre 38,1 lett neki is a testhőmérséklete. Közben szentül meg voltam győződve, hogy Vencel tüdőgyulladást kap, annyit köhögött éjjel, azt hittem, megfullad. Tehát csütörtök reggel újból gyerekorvos. Ugyanaz a helyettes orvos volt, aki közölte, hogy akkor cseréljük le az addig adott antibiotikumot egy erősebbre, Venci kapott hörgőtágítót, mindketten Aerius-t is mellé. Hát szépen vagyunk. Mivel rendesen betegek a gyerkők, vasárnapra vissza voltunk hívva egy kontroll mellkas-tüdő-hallgatásra.

Eddigre már az én torkom is kapart becsülettel. Csodáltam volna, ha kimaradok belőle. Viszont nekem eszem ágában se volt elmenni az orvoshoz, megpróbálom lábon kihordani az egészet. Az a szép az egészben, hogy nem érzem azt, hogy a fiúk a sok gyógyszer mellett jobban lennének mára, mint én.

Persze szombaton végül csak átmentünk Szegedre, a fiúkat anyáéknál hagytuk. Kb. délután 3-ra született meg a végleges döntés, az egyik áruházban végül találtunk egy olyan szőnyeget, ami nekem árban, L-nek színben megfelelő volt, elhoztuk. Még este persze le is kellett teríteni. Volt segítség bőven:

 
 Vasárnap anyáéknál ebédeltünk, 25-én lesz a 41. házassági évfordulójuk és ezt ültük meg, mivel anya a héten dolgozik. Még délelőtt elszaladtunk az ügyeletre, ugyanaz a doktornő volt. Megállapította, hogy gyógyulnak a gyerkőcök. A fiúk aranyosak voltak, szófogadóak. Este hazajöttünk, és nekiláttam a kisbabámból kisfiút faragni a hajnyírógéppel. Így sikerült:

És egy kép az ábrándozó tekintetű nagyfiamról:

Ha úgy jobban megnézem, ez a bejegyzés nem valami összeszedett, de tudjuk be annak, hogy nem érzem túl jól magam ... :( Már jó lenne valami pozitív dologról is bejegyzést írni végre!