Tegnap délután, mikor Venci felkelt, mintha meleg lett volna a kis feje. Mivel az ablak előtt ültem, míg aludt, a kezeim hidegek voltak, úgy voltam vele, most bújt ki az ágyból, az én kezem meg hideg, csak azért érzem úgy. Aztán tovább is léptem ezen gondolaton. Délután még egy suhanásnyira úgy éreztem, mintha mégis meleg lenne, de mégse ... este, mikor az apjuk megfürdette őket és az ölembe vettem, akkor már határozottan sütött a kis kobakja annak ellenére is, hogy a kezei jéghidegek voltak. Megmértem: 38,3! Szuper! Semmi orfolyás, semmi más tünet. Miután négy fogra még várunk, gondoltam, megérkeznek azok is. Gyorsan adtam neki egy lázcsillapító kúpot, lefeküdtünk. Éjjel már azért mutatkozott ez-az, egy-két köhögés, felsírás. Persze, hogy az idill teljes legyen Marcim megint bepisilt éjjel (majdcsak túllesz már ezen a stresszélményen ő is), tehát megint mellettem kötött ki hajnalban.
Reggel éppencsak éreztem Vencel fején, hogy melegszik. Azonban sok idő nem volt gondolkodni, vártak bennőnket az orthopédián. Vencelt vittem az egy éves járás-kontrollra, és ha már ott vagyunk, kértem Marcimnak is egy beutalót, hogy rendben fejlődik-e. L vitt el bennőnket (éljen a rugalmas munkaidő!). Miután a mi gyerekorvosunk a héten szabadságon van, a helyettesítés kicsit furán van megoldva, de végül kiderült, hogy 9-ig van rendelés az sztk-ban. Szupi, nekünk is 9-re volt időpontunk. Szerencsére gyorsan végeztünk a fiúkkal (mindenki viszonylag rendben, Vencus bokája kicsit befelé áll, de még most fejlődik a boltozat, ebből még bármi kialakulhat, Marcié szerencsére hibátlan!), átmentünk a gyerekrendelőhöz. Szerencsére még ott volt a doktornő, így megnézte Vencust. Kicsit piros a torka, antibiotikum! Már meg se lepődök ...
Hazafelé jövet kiváltottam a gyógyszert, be is adtam neki gyorsan délben egy adagot. Akkor már megint melegedett rendesen a feje, még egy lázkúpot kapott, de étvágya szinte semmi sincs, csak inni és inni akar. Látszik rajta, hogy egyre kevésbé van jól, egyre többet köhög, és annyi, de annyi váladék van benne valahol, hogy rossz hallgatni ...
... Mi jöhet még??? Elég lesz már, kezdem kicsit unni, hogy egyfolytában betegek!! Két egészséges gyereket szeretnék! Olyan nagy kérés ez?
Viszont Marcim valóban jobban van, bár délelőtt kb. kétszer akkora volt a szája, mint egyébként, és felül is be van dagadva. A gyerekorvos nagy sajnálkozások közepette belenézett a szájába (amit a Kis Hősöm ismételten szó nélkül tűrt) és mutatta, amit én eddig nem fedeztem fel, hogy a szája belül, a felső metszőfogak környékén is tiszta véraláfutás. Nem csodálom, hogy alig tud beszélni. Ellenben az étvágya a farkaséval egyenlő. Délelőtt a piacnál sétáltunk, és előadta nekem, hogy olyat vegyünk, amit vásárokban árulnak, sütik és ropogós. :) Mire rájöttem, hogy a lángosra gondol ... alig tudtam lebeszélni, hogy lángosevésbe fojtsa bánatát. Mondjuk a sütöde sincs nyitva ilyenkor, ez azért jobban meggyőzte, de el kellett menni megnézni, hogy biztos be van-e zárva. Délután meg megevett négy mini kiflit, amit az újonna nyitott pékséből hoztunk. Alakul-alakul ...
... csak a kicsi gyógyulna meg mostmár végre ...
Ja, persze fényképet készíteni nem lehet, nem engedi ám meg egyáltalán ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése