Úgy tűnik, végre kilábalunk a megfázós-vírusos korszakból egyelőre. Marci elkezdte a héten az ovit, nagy lelkesedéssel ment és jól is érezte magát. Persze folyik még az orra, mint ahogy Vencusnak is, de ilyen apróságokkal már nem akarok foglalkozni. :) Ma már azért nem indult olyan lelkesedéssel, mint tegnap reggel, de hát meg kell valljam, én is nehezen keltem fel ma reggel. Hiába, esik az eső, igazi őszi idő van.
Vasárnap áthívtam anyáékat ebédre, és csak késő este esett le a tantusz, hogy 24-e van. Vencel 18 hónapos lett! Ránéztem és elgondolkodtam: hogy telt el ennyi idő? Másfél év ... Meg kell valljam, nagyon értelmes kisember fejlődik ismét, még ha anyai elfogultságomat le is vonom belőle. Több mondókát is tud, besegít mindegyikbe. Számoljunk felkiáltás után tízig elsorolja a számokat, nyilván nem tudja, hogy mi-mit jelent, de akkor is nagyon édes. Természetesen - már - önállóan jár, sőt egyedül szeretne a lépcsőn közlekedni. Kismotorját hajtja, megy a tesója után árkon-bokron túl. A szófogadással vannak gondok, pl. az "erre gyere légszíves" kezdetű mondatomat valahogy konstans nem hallja meg az utcán. :)
Továbbra is fejtörést okoz nekem a testvérháború-testvérféltékenység ügye. Nem tudok jó megoldást arra, hogyan vehetném rá végre Marcit, hogy ne használjon ki minden alkalmat arra, hogy belerúgjon, megüsse vagy legalább lökjön rajta egyet. Pont vasárnap délelőtt volt ékes példája a dolognak: Vencel ült az etetőszékben, Marci nekem segített a konyhában, majd megállt Vencel széke mellett és két kézzel lökött egyet a kicsin. Miután pechjére épp megláttam, egy "namostazonnalelégvolt" felkiáltással beküldtem a szobájába gondolkodni a dolgon. Naná, hogy teljesen zokon vette, de végül - első alkalommal - bírta ki, hogy a csukott ajtón nem jött ki, hanem bent maradt a bünti végéig (5 perc). Aztán odamentem, megszeretgettem, közöltem vele, hogy anya nagyon szereti, de ezt akkor se hagyja, hogy bántsa a testvérét. Nem nagyon értette meg, de hát biztos apró lépésenként kell előrehaladjunk. Már több könyvet is próbálok olvasni ez ügyben, mégse találtam még meg a megoldást. Tegnap este viszont annál aranyosabb volt. Vacsorakor még meg is etette a kanalával a kicsit, adott a tejszínhabjából neki, adott a káposztájából. Nem nagyon tudok eligazodni a gondolkodásán.
Persze anyáék minduntalan csak azt hajtogatják, hogy majd meg fog változni a dolog .. ok-ok, de mikor?????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése