2009. november 22., vasárnap

Névnapi ebéd anyáéknál

Reggel gyorsan kiszaladtam a piacra, vettem anyának egy szép kis csokrot, hiszen náluk ebédeltünk. Egy amolyan névnapi ebédke lett, nagyon finom ételekkel. Újházi tyúkhúsleves csigatésztával, birkapörkölt, marosmenti töltött szelet. Mindegyik étel nagyon finom volt. Megbeszéltük, hogy ő süti az édes sütit, én pedig a sósat. Eltökéltem, hogy a Limara féle Hagymás pogácsát sütöm meg. Erre anyukám kibökte, hogy ő feketeerdő-tortát szeretne enni. Mostanában többször csináltam, és általában jól sikerültek. Mondtam, rendben. Ő megsüti hozzá a piskótát, én meg befejezem. Így is volt. Még szombat délután megsütöttük a piskótát. Én kitaláltam, hogy megsütöm a pogit is. Na, ez vita tárgya lett, mert majd másnapra megpuhul.. Legyen úgy, hogy csak bedagasztom, holnap meg kisütöm. Én h.lye, meg ráálltam. Mondanom se kell, a tészta másnapra még a hűtőben is túlkelt, verhettem fel újra, keleszthettem, stb. stb.. na a lényeg az, hogy nem jól olvastam el a receptet, és kihagytam a számításból, hogy még kiszaggatva is hagyni kellett volna fél órát a tepsin, így erre már nem volt idő, különben nem értünk volna oda az ebédre. Hát mit tegyünk? Átvittük a bekelesztett tésztát, és ott sütöttük meg. A recept isteni, a pogácsa nagyon finom lett. Az ebéd is nagyon finom lett! :-) Persze megint estig ott voltunk, amit én annyira nem élvezek, de ez van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése