Kihagy az agyam

Tegnap rávettem anyát, hogy menjünk, sétálgassunk kicsit a fiúkkal a városban. Így is lett. Kigondoltam, hogy elviszem a füribe a számlát, hogy elszámolhassunk. Viszont arról elfelejtkeztem, hogy amikor L intézte az adósságcsökkentési támogatást, akkor magával vitte az irataimat és szépen feltette a szekrényre. Én meg szépen otthagytam. Így hát otthon maradt. Minderre akkor jöttem rá, amikor beléptem a füribe. Nem volt ciki egyáltalán... :-) Anya meg nézett nagyot, mikor épp csak beléptem a fürdőbe (mert ő vigyázott a fiúkra kinn) és már jöttem is kifelé. Hát, nem vagyok valami kipihent, az már biztos...