Szombaton édes semmittevés címszó alatt mindig volt mit csinálni itthon. Sokszor merengek azon, hogy lesz-e az az időpont, amikor majd minden a helyén van, nem kell semmit se csinálni. A por le van törölgetve, szennyes nincs a tartóban, vasalnivaló, hajtogatni való sincs és még meleg étel is van az asztalon. Szerintem ez soha nem fog már bekövetkezni a jövőben. Amikor este leülök a kanapéra úgy fél 10 körül, és azon gondolkodom, hogy vajon milyen hátrányt lehetne még behozni arra a napra, hát leginkább arra gondolok, hogy már inkább semmilyet. Aztán szépen hátradőlve próbálok arra gondolni, hogy egyszer képes leszek arra, hogy rendet csapjak a lakásban. Mert nekem ugye mindig alkotni kell ... már felmerült bennem a szakszervezetes karácsony és télapó ünnepség lebonyolításának kérdése is, szerintem az idén az is rám fog várni. Az évi karácsonyi naptárakat is meg kellene még csinálni. Az idén heti naptárat szeretnék magamnak készíteni, minden hétre egy-egy fényképpel a fiúkról. Ehhez megkértem L-t, hozza haza a céges hetinaptárát, hogy a napokat-névnapokat beleírhassam. Ja, és persze mindnekinek a szülinapját-névnapját. Csak azért, hogy ne járjunk úgy, mint anyósom 55. születésnapjával, hogy szépen elfelejtettük ... csak nekem jutott eszembe 4 nap múlva, hogy L nem köszöntötte fel az anyukáját. Hát, szépek vagyunk, mondhatom ...
Tehát vannak feladataim, próbálom teljesíteni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése