L szerint ma jegyzett el öt éve. Húha ... nekem leesett az állam, hogy már ennyi idő eltelt azóta. Mintha csak ma lett volna .. haha, ez így nem igaz, bizony-bizony keresgélni kellett az emlékeim között, hogy hogy is volt. Aztán szép lassan eszembe jutottak a dolgok. Főiskola, vizsgaidőszak ... L hazaállít egy délután. Jövő hét szerdán meg szeretném kérni a kezed! Húha... (na, nem rogytam össze, lábak nem remegtek, hiszen már szinte lebeszéltük, hogy összeházasodunk) Másnap gyűrűnézés, szerdán gyors vacsi, virág és gyűrűfelhúzás. Hmm... még most is kellemes bizsergés jár át, ha visszaemlékszek ...
Persze másnap jött szomorú valóság, vizsgáztam a fősulin. Rita segített át, mert természetesen tanulásról szó nem volt, de a vizsga is meglett.
Ja, és a lényeg: megállapítottam, hogy fenti esemény nem öt, hanem hat évvel ezelőtt volt! Ezen elidőztünk kicsit, de végül nem hoztunk döntést, hogy kinek állítása igaz.
Kaptam egy gyönyörű csokor virágot. Nagyon jó érzés volt, nagyon jól esett ebben a strapás időszakban ez a kis nosztalgiázás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése