Gondolkodtunk egy darabig, hogy hogyan legyen a halottak-napi szervezés. Végül úgy döntöttünk, az lesz a legbiztosabb, ha szombaton elmegyünk anyósomékhoz, vasárnap pedig elintézzük itt a környéken a dolgainkat. Na persze L elfelejtett anyósomnak szólni, hogy megjelenünk majd. Erre péntek este kérdeztem rá természetesen. Ezek után arra bíztattam, hogy már ne szóljon, megyünk meglepetésnek. Így is lett. Reggel korán bepakoltuk a fiúkat, koszorút, mécsest az autóba és irány! Vencim fél úton aludt. Mikor odaértünk, a lelki "balanszom" kiegyenlítése érdekében meglátogattunk mindenféle hiper- és szupermarketeket. 11 körül végeztünk Szolnokon, mikor kiindultunk a szülői házhoz. Marci nagyon édes volt, ezen a rövid úton elaludt. Ez a kis pihenés pont arra volt jó, hogy a temetőbe ne tudjak bemenni, mivel Vencel is szundítóra vette magát. Egyedül L ment be tehát, én meg kint merengtem az idő múlásáról. Viszonylag gyorsan végzett, így mehettünk mama-nézőbe. Mondanom se kell, mennyire meglepődtek! Nagy volt az öröm, hogy megjelentünk. Marci kb. 30 perc alvása tökéletesen jó volt arra, hogy nem volt fáradt, tudott az unokatesókkal játszani. Vencim édes volt, egy nyikk nem volt a száján, csak délutánra fáradt el, mert nem tudott rendesen aludni. Aztán sikerült végül kinn a kocsiban bealudnia, több mint egy órát pihent. A hazaút is édes volt, mindkét gyerkő pihent még kicsit visszafelé.
Az út jó kis kikapcsolódás volt mindannyiónknak, a szomorú emlékek mellett is nagyon jól éreztük magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése