Halottainkra emlékeztünk

A tegnapi nap folytatásaként ma Szegeden folytattuk körutunkat. Anya maradt itthon, a négy fiúval mentünk apai nagyszüleim sírjához. Vittünk mécseseket, koszorúkat. Marci kérdezte persze: Hol vagyunk? Papus meg: hát a temetőben. Szerintem nem nagyon értette, mi ez a temető, de bővebben nem firtatta. Talán majd jövőre...

Viszonylag gyorsan megjártuk, fél 12-kor már itthon voltunk. Közben felmerült a gondolat, hogy mi lenne, ha anyával kimennénk az ő szülei sírjához, Papus meg vigyázna a fiúkra. Így is lett. Gyorsan megjártuk, egy csendes ebéd követte ezt a minden évben szomorú napot.

Ezúton égjen itt egy gyertya szeretteinkért: apai nagyszüleim, anyai nagyszüleim, keresztapám, dédnagymamám, L nagymamái és Pista bácsi emléke feledhetetlen számunkra.

Nyugodjanak békében!