Fél év

Drága Vencelem! Fél éves lettél! Valójában nem tudom, mivel telt el ez a hat hónap. Ha néhány szóban meg kellene határoznom, hogy mit csináltam az elmúlt fél évben, a következőket mondanám: szoptattam, szoptattam, szoptattam, pelenkát cseréltem, etettem, dajkáltam, altattam. Ja, néha tévét néztem, blogot írtam, netet böngésztem. Magammal és a férjemmel keveset törődtem, a gyerekekkel annál többet. Próbáltam békét, harmóniát, napirendet vinni a hétköznapokba. Sokszor kifakadtam, türelmetlenkedtem, de mindez értetek volt, fiúk!

A fél évvel ezelőtt történtek csodálatos emlékké halványultak, a fizikai sebek már régen begyógyultak. Az a pár hónapnyi lelkiismeret-furdalás, amit az első időkben éreztem, szintén kevésbé fáj. Szeretlek, kicsi Vencelem!

A leg szembetűnőbb fizikai változás a hozzátáplálás megkezdése volt. Valójában 1-2 héttel ezelőtt már elkezdtük, mert kezdtem unni a két-háromóránkénti 80-90ml-es szopizásokat. Megismerkedhetett Vencelem egy kis almával, barackkal, körtével.

Sajnos a féléves szülinap megünneplése nem sikerült, mivel időm nagy részét az anyáék titkos-szuperbulija tölti ki. Ezen a napon Erika segített nekem főzni, reggel 10-től este fél 9-ig dolgoztunk a konyhában, és még utána fejeztem be a dolgainkat ...