Tegnap nem volt módom blogbejegyzést tenni, mert olyan vihar volt, hogy áramszünet lett párszor, és L jobbnak látta kikapcsolni a gépet, én meg már 11 után lusta voltam visszakapcsolni. Elfáradtam, na! Hát ez az igazság. Pedig nagy esemény történt, először voltunk magunkban. Mármint hármasban a fiúkkal. Jó lett volna, ha Vencel nem sírással töltötte volna a délelőtt nagy részét, de utána ment minden, mint a karikacsapás! :-) Délután a szokásos menet volt, jááátszóóótéééérrr! Ja, és két horzsolás Marci térdén, mert hát rohanni kell, gyalog semmi se jó...
Ma a változatosság kedvéért Marcira jött rá délelőtt a bőghetnék, semmi se volt jó helyen, Vencel jó kis gyerek volt, délutánra viszont mindkettő rákapcsolt. Venci sírt, Marci meg próbálta magára felhívni a figyelmet, mi meg apjukkal kész voltunk tőlük és még hátra van az est egy része :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése