Babaillat

Azon tűnődtem ma, miközben Vencel édesen szuszogott - büfizést "szimulálva" - a nyakamban, hogy mennyire gyorsan elmúlik ez az édes, babaillat a lakásból. Marcinál is annyira hirtelen történt minden. Egyszercsak nagyfiú lett. Tegnap volt 26 hónapos, Vencel meg holnap lesz 1 hónapos. Felfoghatatlan, hogy már 4 hét eltelt együtt. Szóval miközben élveztem a felém szállingózó púder-illatot, azon morfondíroztam, hogy miért van az, hogy "felsőbb" hatalmak szabják meg nekünk, mit tehetünk. Miért nem lehetek boldogan még egy-két gyermek anyukája anélkül, hogy azon kellene aggódnom, vajon 10 évesen mit teszek enni a szájukba? Úgy gondoltuk, hogy kettő gyereket fel tudunk nevelni anyagi biztonságban, de a jelen helyzetben néha úgy sejtjük, hogy még ezen is fogunk gondolkodni, miként leszünk képesek a majdani igényeiket kielégíteni. Szóval a lényeg az, hogy babázni nagyon jó, imádom a baba-illatot! :-))))