2010. augusztus 24., kedd

Marci mesék 2.

Érik egy meséskönyv összeállításának gondolata a fejemben. Természetesen nem nyomdai úton, hanem itthonra, magunknak, egy kis spirállal összefűzve, hiszen ez már a harmadik mese, ami kipattant a fejemből. A második elég sutára sikerült, Marci nem is szereti annyira, de hát ez a harmadik .. most minden este ezt kell meséljem. Csak bekucorodunk a sötét szobába, Marcim betakarózik,én odaülök az ágya szélére és sutyorgunk. Azért, mert Vencel ilyenkor általában már rég alszik, nekünk meg kell ez az esti sugdolózás. Már várom, mikor ketten csüngenek rajtam ugyanezért.

A tejeszacskó meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magányos tejeszacskó. Semmi mást nem csinált egész nap, csak ült egy gyár sarkában és unatkozott. Nézegette a gyönyörű fényes gépsort, ahogy a többi tejeszacskó utazik rajta, ahogy azok hasa megtelik finom tejecskével. Arról ábrándozott nap mint nap, hogy vajon az ő ideje mikor érkezik végre el, vajon az ő hasa mikor telik meg végre tejecskével. Sokat töprengett rajta, hogy vajon majd milyen lesz az a nap, amikor ő is sorra kerül. És ez így ment minden nap. Soha semmi izgalmas nem történt.
Egyszer csak egyik nap egy erős munkásbácsi felkapta őt és vinni kezdte. Haha, felvidult a tejeszacskó, eljött az ő napja! Ahogy haladtak a gyárban, bámulta a gyönyörű gépeket, nézte a többi tejeszacskót, hogy milyen szépen siklanak a fogaskerekek között, élvezte, hogy hamarosan ő is részese lehet ennek a csodaszép világnak! Még oda is akart kiabálni a többieknek, hogy: - Hahóó, mindjárt én is jövök! - azonban ez a kéz, ami őt olyan ügyesen felkapta, már tette is le egy másik sarokba. Elszomorodott a kis tejeszacskó, arra gondolt, hogy őbelőle mégse lesz már semmi, itt fog örökké éldegélni a gyárban és irigykedni a többiekre. Szinte épphogy ezt kigondolta, egy másik kéz újból felkapta. Mielőtt felocsúdhatott volna, már fenn is csücsült a gép tetején, és pillanatok alatt megtöltötték a hasát tejecskével. Ugyanabban a pillanatban már pottyant is bele egy tejesládába a többi tejeszacskó mellé. Ezt a ládát két erős kéz megmarkolta, és egyetlen mozdulattal betette egy autóba, amire az ajtót rácsukták. A tejeszacskó sokmindent gondolt. Egyrészt nagyon-nagyon boldog volt, hogy teljesült a vágya, az ő hasa is megtelt tejecskével, másrészt szomorkodott, mert látni szerette volna, ahogy a bolt felé utaznak, szerette volna látni a többi autót, nézegetni az embereket az utcán, ahogy közlekednek. Mielőtt azonban végképp elszomorodott volna, az autó megállt, a sofőr kinyitotta az ajtót és a ládát felkapta, letette a bolt ajtajába. Nagyon meleg volt ott, sütötte a zacskó hasát a nap. Meg is ijedt a kis tejeszacskó, hogy a hasában lévő tejecske meg fog romolni, és az ő utazása gyorsan véget ér, de szerencsére a boltosbácsi kilépett az ajtón, és a ládát bevitte a boltba. Egyenesen a hűtőpult felé vette az irányt, és a zacskókat bepakolta a helyükre. Kezdődött a várakozás ideje. A tejeszacskónk ezt az időt nézelődéssel töltötte, és közben elmerengve gondolkodott, vajon ki fogja őt hazavinni, vajon kinek a hasát fogja az ő hasában lévő tejecske megtölteni? Egyszercsak megjelent egy bácsi a hűtőpultnál. Szimpatikus volt a tejeszacskónak a bácsi, szinte már-már kiabált neki, hogy "Héé, bácsi! Engem vigyél haza, engem vigyél!" De a bácsi egy másik zacskót húzott ki a tömegből. Aztán egy néni jött, ez nem tetszett a kis tejeszacskónak. Brr! - gondolta magában, nem szeretném, ha ez a néni vinne haza. Megpróbált elbújni a többi zacskó között. Sikerrel járt, a néni egy másik tejet vitt haza magával. Egyszercsak egy kisfiú szaladt oda a hűtőpulthoz. Kiabálni kezdett: - Anya, anya! Tejecskét szeretnék inni vacsorára! Vihetek egyet? Erre az anyukája: - Biztosan azt kérsz vacsorára? Akkor hozhatsz egy zacskóval. És a kisfiú melyik tejeszacskót választotta? Hát a mi kis fehér tejeszacskónkat!

Itt lett a mesének vége, a mese végén mindenki boldog lett. Boldog lett a tejeszacskó, mert a hasában lévő tejecske jó helyre került, a kisfiú lakott vele jól. Boldog lett a kisfiú, mert finom tejecskével lakott jól lefekvés előtt, és boldog lett a kisfiú anyukája, mert a kisfia jóllakottan ment éjszakára aludni. Szép álmokat!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése