Mikor ezt a bejegyzést írom, már bőven kihevertük a Balatoni kirándulást, de mégis feltétlenül szeretnék írni róla. 24-én reggel indultunk Szigligetre Editékkel. L-nek mondtam, hogy jó lenne, ha minél több dolgot levinne a kocsiba, hogy ne reggel kelljen ezzel t.kölni, de szerinte ráérünk .. Persze, kb. egy órát szíjazta, kötögette a tetőbox mellé a cuccokat - mert hát nekem mindent vinnem kell: utazóágy, babakocsi, etetőszék, stb. - és hát rendesen késésben voltunk. Én fenn a lakásban már mindent elkészítettem, feltakarítottam (hajnalban!) míg a gyerekek aludtak, ő meg lenn tökéletlenkedett. Mert persze a cucc nem fér be! Hát dehogyisnem! Csak nekem kell pakolnom, akkor befér. Na, miután ez a reggeli kis szösszenet megvolt, bezsúfoltuk magunkat az autóba és indulás. Editékkel Kisteleken találkoztunk, a gyerekek örültek egy kicsit egymásnak, és indulhattunk tovább. Mondanom nem kell, a fényképezőgép elemeit töküres állapotban hagytuk. Sebaj, mondta L, hozott töltött és az abban feltöltött elemekkel tudok az úton fotózni. Hát persze azok se töltődtek fel rendesen, így az útközbeni fényképezés kútba ugrott. Szántódnál tudtam úgy összeválogatni az elemeket, hogy hajlandó legyen a gép egy párat kattintani.
A gyerekek egész jól viselték, bár Vencus nagyjából Kiskunfélegyházán elkezdte a "kiszállsz-kiszállsz" című mondókát, amit Dunaföldvárig abba se hagyott. Ez egy kicsit idegtépő volt, de aztán ott megálltunk egy kávéra, a gyerekek rohangálhattak egy kicsit. Ezek után Vencu elaludt, valahol Siófoknál ébredt fel. Marcim is pihent egy keveset, innen a hangulat már-már fergeteges volt. Nem így az időjárás .. Siófoknál araszoltunk a kocsisorban Szántódig, ahol majdnem felégtünk, úgy égetett a nap. Aztán a kompnál már látszott, hogy az északi parton nem túl rózsás az idő. Hát úgy fújt a szél, hogy csak kabátban, sapkában lehetett a gyerekeket a kompra kivinni. Mondanom se kell, nagyon élvezték a hajókázást. Tihanytól már sima volt az út, haladtunk is viszonylag, Révfülöpnél akadt ki Marci, ott már volt "anya, ki akarok szállni!", de azt a kicsit meg már fél lábon is.
Az ottlétünk alatt az időjárás egyáltalán nem volt kedves hozzánk, vasárnap és hétfőn egyfolytában esett vagy orkánerejű szél volt, tehát kimozdulni se volt esélyünk a lakásból. Utána már egy kicsit jobb lett, sétálgattunk Tapolcán, elmentünk a veszprémi állatkertbe (erről ha lesz még időm, írok), és két napot tudtunk strandolni is, amit a gyerekek megfázás nélkül átvészeltek elég hihetetlen módon.
Visszafelé megkoronáztuk a kirándulást egy pesti úttal, ahol a Camponában megnéztük a keresztszemes kiállítást, hogy nekem is kedvezzünk valamit, valamint a fiúkat elvittük a Tropicariumba. Jóóó volt nagyon ez az egy hét, együtt lehettünk, élvezhettük a gyerekek önfeledt örömét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése