Hétfő reggel fél 7. Kelés-indulás. Miután olyan jó és kipihentetőket aludtunk mostanában, versenyeztünk, ki bírja tovább és azértse kel fel. De nincs mese, menni kellett, Vencut várta a doktornéni. Reménykedve léptem be a szobába, hátha langyos a feje végre. És igeeeen! Minden felhő elvonult a fejünk fölül, indulhatunk! Az eredeti terv az az volt, hogy ha lázas lenne, akkor maradunk. Hiába vett ki L szabit, hiába aludt Marci papussal, hiába vett ki mami szabit a nyugdíjfolyósító miatt, maradunk. De nem, minden sínen lévőnek látszott, így gyorsan összekaptuk magunkat és fél 8-kor már indultunk is. Negyed 9 körül már a nyugdíjfolyósítónál voltunk, ahol anya nem túl jó híreket kapott. Bár kb. három hónapja megígérték neki, hogy mehet nyugdíjba, most egyszerűen mégse. És nincs lacafaca, csinálja vissza azt, amit a munkahelyén már lefixált. Mondanom se kell, majdnem a szék mellé ült, mikor ezt meghallotta. Alig tudja még máig is feldolgozni, pedig már szerda van.
Na az első sokk után elmentünk a magánlaborba az én pajzsmirigy hormonjaimat megnézetni. Szerintem így kellene működnie az egészségügynek. Odamegyek 10 órakor, leveszik a vért és 12-re már mehetek érte. Szép, utópisztikus álom ez a mai Magyarországon, de ez van, ezt kell szeretni. Ha pénzed van, minden van, ha nincs pénzed, várakozol és reménykedsz, hogy addig is túléled, amíg lát orvos. 7 ezerért megmondták, hogy nem jók az értékeim, mehetek endokrinológushoz. Persze ezt már csak délben tudtam meg, miután az orvosommal már beszéltem egyébként. Miután végeztünk a magánlaborban - közben persze ömlött az eső - át a női klinikára. Dórával beszéltem, S nem ér rá, szüleszt. 11 után jöjjek vissza. Hát jó, át a szemészeti klinikára. Potom fél óra várakozás után bekerültünk. Vencu szeme rendben, látszatkancsal, szeptember 16-án menjünk vissza kontrollra, addig semmi teendő nincs vele. Nagy kő gurult le a szívemről, olyan jó lenne, ha nem kellene tapaszozni a szemét, annyira örülnék neki! Ezek után vissza a klinikára, végre tudtam S-el is beszélni. Végeredmény: újabb gyógyszer, és reménykedés, h nem tér vissza a végtelen vérzés, mert akkor gyógykaparás lesz a vége. Hát, nagyonnemakaromkéremszépen! Utána vissza a magánlaborba, itt megkaptam a már említett pajzsmirigyhormon eredményeket. Csupa jó napunk volt ... mindeközben az eső ömlött a fejünkre, nyakunkra, baromi felvidító nap volt.
Az egyetlen jó volt benne, hogy elmentünk aztán kicsit vásárolgatni, szétnéztünk az áruházakban, vettünk egy kis kaját. Nagyon hiányzott már Marcim, alig vártam, hogy hazaérjünk.
Ja, és a poén a végére: Vencus mire a gyerekszemészhez értünk, kezdett belázasodni. Onnastól kezdve tiszta nyűg volt, a kocsiban is csak visított, alig tudott aludni. Mire hazaértünk, annyira kikészült, hogy fürödni se akart, hanem csak aludni. L alig tudta megmártani a vízben. Fél 8-kor már aludt. :)
Marci persze édes volt, már hiányolt, mire odaértünk. Jött is hazafelé egy zokszó nélkül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése