Az úgy volt, hogy reggel még félálomban hallottam, hogy az eső veri az ablakot. Hurrá! Gondoltam, miközben épp a másik oldalamra fordultam, ma L viszi az oviba Marcit. Ő még édesen pihent, mikor finoman jeleztem neki: esik az esőőő! Erre ő: ühüm! Majd pihent tovább. Az idill nem tartott sokáig, Marcim fél 7-kor már ugrált az ágyon, hogy neki tejecske kell. Ekkor L-ben éberléti állapotában is tudatosítottam, hogy az eső bizony csöpörög, így a gyerek elvitele rá vár. Viszonylag könnyen rá is állt a dologra, már csak annyi dolgunk volt, hogy összeszedjük magunkat és elsőszülöttünket óvodakész állapotra hozzuk. Mindjárt fél 8-kor el is tudtak indulni. Valamikor 9 körül jutott eszembe, hogy meg se fésültem. :) Hiába, nem a szokott a ritmus, én is kiesek a gyakorlatból egy pillanat alatt.
Ez a reggel egyébként így tökéletesen alkalmassá vált arra, hogy Vencelemmel rendezzünk egy boldog hancúrozást. Szó szerint 9 előtt keltünk ki az ágyból - ezt L-nek egyébként el se mertem mondani - , addig játszottunk, rötyögtünk, csikiztem, dumáltunk. Azzal hálálta meg nekem ezt a fiatalúr, hogy megmutatta, fel tud egyedül is mászni a nyitott kanapéra. Ennek nagyon örültem ... :)
A nap egyébként teljesen átlagos volt, délelőtt letettem Vencut, kicsit hímezgettem, főzögettem. Délben felkelt, ebédeltünk, utána jött a mami, elmentünk sétálni kicsit, elhoztuk Marcit az oviból. Délutánra már felpörögtek az események, a gyerkők kicsit túlhúzták magukban a processzort. Vencel "elfelejtett" elaludni - köztudott, hogy babakocsiban nem alszunk, még a végén lemaradunk valamiről - Marci meg szerintem túl fáradt lehetett, de egyfolytában pörögtek. Egy nyugodt pillanat se volt délután. Vencus fél 8-kor feküdt le, Marcit 9-kor dugtuk nagynehezen ágyba. Huhh, ilyenkor elgondolkodtat, hogy akarok-e én harmadikat. De erről majd máskor ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése