Születés ...esemény, amely oly felkavaró, mint semmi más. Elemésztő fájdalomból előbukkanó mámor. Boldogság, mely életemet mindörökre megváltoztatja. Immáron már más lesz a fontos. Saját magam másodlagos lényként folytatom földi pályámat. Amikor belenézek az apró szemekbe, amikor a piciny ujjak szorítják az ujjam, már tudom, amit eddig is tudtam, hogy érdemes a holnapot várni...
2009. október 16., péntek
Gyógytorna kontroll
Még 13-án történt a dolog, csak az időrendiséget nem akarom összezavarni. A gyógytornásszal beszéltük múltkor, hogy egy hónap múlva szeretné Vencelt látni. Megkértem anyát, hogy egyeztessen már vele, mikor lenne neki jó a dolog. Ez a nap volt alkalmas. Persze az eső ömlött, L vitt el bennőnket autóval, szétáztunk volna odáig, ha babakocsival megyünk. A helyzet nem változott, a lemaradás a bal oldalán továbbra is mutatkozik. Fejlődni szépen fejlődik a Vencim, de sajnos jogos lesz a gyermekneurológia nov. 2-án. Vegyes érzésekkel fogadtam a dolgot, valahol tudtam, hogy ezt a választ fogom kapni, de titokban reménykedtem, hogy mégis azt mondja, nincs ennek a gyereknek semmi baja. Annak viszont nagyon örülök, hogy se a gyerekorvosra, se az ortopédusra nem hallgattam, és elvittem őt tovább. Ki tudja, mi lenne velünk...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése